- Blair..drágám, bemutatnád a fiatal embert?-kérdezte köszönés nélkül, mosolyogva.
- Persze. Jin, a hölgy Melody, a vezetőnk. Melody, ő itt Jin.-szünetet tartott. - Ji Su Bim fia.-ahogy ezt kimondta a Melody nevezetű hölgy tágra nyílt szemekkel mért végig, végül ismét elmosolyodott.
- Nagyon örvendek Jin és egyben üdvözöllek körünkben.
- Én is nagyon örülök, de kissé zavarodott vagyok.-vallottam be.
- Nem kell aggódnod, Blair minden kérdésedre válaszolni fog.-nézett Blair-re, aki közben az orra alatt somolygott.- Kérlek, vezesd körbe.-mondta és otthagyott minket.
- Legalább fél ötre otthon kell lennem.-nyögtem ki idegesen és a Monster által ajánlott munkára gondoltam.
- Nyugi, otthon leszel.-nevetett majd megfogta a kezem és elindultunk. Mintha csak egy belvilági kis városkába csöppentem volna, ami ugyan nem volt nagy, de annál inkább hangulatos. Az egész épület tömör beton volt, de ugyanakkor gyönyörű freskókkal volt díszítve, amiken valamilyen formában mindig megjelent a fény. Ahogy egyre beljebb mentünk sokkal tágasabb lett minden. Rengeteg helyiség volt az épületben, ahol láthatólag családok éltek. Egy olyan világba csöppentem, ami eddig rejtve maradt az emberiség előtt. Hihetetlenül tetszett.
- Te itt élsz?
- Igen. Apámmal és az öcsémmel. Anyám belehalt, mikor az öcsémet szülte.
- Sajnálom.-mondtam együtt érzően.
- Régen volt..persze még mindig rossz, de már megszoktam, hogy nincs velünk. Ő volt a példaképem. Az erejét adta apámért és a szerelmükért.
- Ezt, hogy érted?-Blair megállt és velem szembe fordult.
- A nők csak akkor tarthatják meg az erejüket, ha szüzességi fogadalmat tesznek. Ha elvesztik a szüzességüket, elvész az erő is. Ellentétben a férfiakkal.-magyarázta és tovább ment.-De gondolom, ezt már te is tapasztaltad.
- Ebbe inkább ne menjünk bele.-feleltem zavaromban. Nem volt kedvem kiteregetni előtte a szexuális életemet, nem mintha bármi köze lenne hozzá. Értette a célzásom, így nem is kérdezett tovább.
Közben megálltunk az egyik helyiség előtt, aminek a bejáratát mindössze csak egy függöny takarta. Gondolom ez volt Blair lakása. Ahogy beléptem egy mondhatni elég modern lakás tárult a szemem elé rögtön a nappalival, ami tele volt növénnyel, ízlésesen elhelyezett bútorokkal. Egy tizennégy év körüli fiú ült a kanapén és éppen egy laptopon ügyködött valamit.
- Hello.-akadt meg rajtam a szeme és abbahagyta a gépelést.
- Jin, ő itt az öcsém, Wilhelm.
- Szia.-intettem neki mire felém biccentett.
- Tényleg te vagy a második képességgel született?
- Ezek szerint.-vontam vállat, de a srác kételkedve nézett felém.
- Bizonyítsd!
- Wilhelm!-mondta az orra alatt Blair karba tett kézzel és szúrós szemmel kezdett nézni az öccsére.
- Nem, nem, semmi baj.-nyugtattam meg és Wilhelm-nek eleget téve koncentráltam és megjelenítettem a fénygömböt a tenyeremben.
- Nem rossz, de azt hittem többre vagy képes. Aidan-nek nagyobb a fénykibocsátása.
- Will, húzz a szobádba, most!-parancsolt rá a nővére, mire a fiú egy nagy sóhajt eleresztve a laptoppal együtt eltűnt az egyik szobában.-Érzéketlen majom.
- Nyugi, nem sértett meg semmivel.
- Nem szokásunk a másik erejéből gúnyt űzni, de talán azért ilyen mert neki nem jutott ki belőle elég!-fordult a srác szobája felé remélve, hogy meghallja.
- Hallottam!-kiabált ki Wilhelm. Blair megrázta a fejét.
- Igazából apunak szerettelek volna bemutatni, de úgy látszik még nem jött vissza.
- Várj, kérlek magyarázz meg valamit. Itt éltek, de a városban is van életetek?
- Persze. Mutatkozunk a normális emberek között, de itt lakunk.
- Miért?-nem értettem a logikát.
- A fénymágusok, a fény nyelők és a fényőrök itt telepedtek le. Ne kérdezd, hogy miért, nem sokat tudunk a történelmünkről. Annyit tudok, hogy ide születtem és soha nem akartam se én, se a családom elköltözni.
- Értem.-bólintottam.- És mikor is fogok találkozni az orosz pasival?-céloztam Aidan Romanova-ra.
- Hidd el, ő hamarabb megtalál téged.-mosolygott.
- Ez megnyugtató, köszi.-feleltem ideges arckifejezéssel majd az órámra pillantottam. Negyed öt volt, mire hazaérek éppen fél öt lesz.
- Indulnom kell. Ugye visszakísérsz Peter-höz?
- Persze.-felelte Blair és visszaindultunk. Mikor kiértünk szinte már sötét volt, nem hittem volna, hogy ilyen hamar sötét lesz. Ahogy a kikötőhöz értünk Peter mosolyogva fogadott minket.
- Vissza?-kérdezte.
- Igen, kérem.-feleltem majd Blair felé fordultam.- Hát akkor holnap találkozunk a suliban.
- Igen, remélem.-mosolygott és legnagyobb meglepetésemre megpuszilta az arcomat.- Szia.-hirtelen semmit sem tudtam kinyögni így csak intettem neki majd beszálltam a hajóba.
Pontosan fél ötkor léptem be a lakásunk ajtaján. A nappaliban Joe fogadott, egy üveg sörrel a kezében.
- Ilyenkor?
- Igen, elhívtak valahová.-feleltem majd az egész úton cipelt táskámat ledobtam a kanapé mellé. Kérdően nézett rám, de aztán megváltozott az arckifejezése.
- Tudod mit, felnőtt vagy, te tudod mit csinálsz.-tartotta fel a két kezét megadóan majd lehuppant a kanapéra és átkapcsolt a sport csatornára. Mivel farkas éhes voltam és nem akartam üres hassal dolgozni menni a hűtőhöz sétáltam és kivettem belőle egy doboz kínai kaját. Ha lett volna időm még főzni is leállok, hogy valami normális kaját egyek, de mivel nem volt időm ezzel is beértem.
Mikor megettem átvettem a felsőm, felkaptam a farmerkabátom és a metróhoz mentem. Tíz perccel később szálltam le majd sétáltam el a benzinkúthoz, ahol Monster éppen egy kocsit tankolt. Az órámra néztem. Öt óra múlt két perccel.
- Csak két percet késtem!-vetettem oda neki, de szóra sem méltatott.- Mit kell csinálnom?
- Először is menj be a főnökhöz, majd ő elmondja mit kell csinálnod.-bólintottam és bementem. A tulaj a szélvédőmosást és egyéb hülye feladatokat adta a számomra, de mivel nagyon kellett a munka nem utasíthattam vissza.
Nagyjából tíz autót mostam le mikor végre szünetet tarthattam. Monster elégedett arccal jött felém a kezében két üveg vízzel.
- Kissé kimerítő ez a tankolós dolog.-somolygott tudva, hogy az én munkám kicsit megerőltetőbb.
- Ugye most viccelsz?-kérdeztem nevetve.- Nem a te karod állt ki ettől a szartól!-mutattam fel az ablaktörlőt mire elkacagta magát és a nyakamnál fogva átkarolt.
