-13-

- Már a túloldalon éreztem a jelenlétedet kis csillag.-sóhajtani sem volt időnk, azonnal megszólalt. Hangjában enyhe akcentust hallottam, de aligha volt észrevehető. Lassan fölállt a padról és beletúrt a hajába. Mikor velünk szembe fordult fölhúzta a szemöldökét majd gyorsan le is engedte. Nem akart meglepettnek hatni, próbált úgy tenni, mintha észre sem vett volna. Viszont én meg sem próbáltam nem észrevenni és alaposan szemügyre vettem. Fekete, jól fésült, fölfelé zselézett haj. Arcán egyetlen hiba sem éktelenkedett. Szeme hamu szürke volt, színét semmi máshoz nem tudtam volna hasonlítani. Teste kidolgozott volt, de nem túl izmos. Fekete farmer és póló volt rajta, jobb kezén a középső ujján ugyanolyan gyűrű, mint az enyémen. Nem lehetett idősebb nálam.
 Ahogy közelebb ért hozzánk izmai megfeszültek. Blair egy szót sem szólt, én végig őt néztem.

- Hát már nem is üdvözölsz?-kérdezte félmosollyal az arcán. Jobb kezét nyújtott Blair felé, hogy megsimogassa az arcát, de Blair egy finom mozdulattal eltaszította magától. A fiú alkarján tetoválás díszelgett. Egy Nap volt, melynek közepén halálfej volt. Mellette egy írás, gondolom orosz.
- Nem láttuk egymást olyan régen, hogy okom legyen rá.-felelte Blair szárazan. A fiú csak bólintott zsebre dugott kézzel majd fölém fordult.
- Ő ki?-egyenesen a szemembe nézett, amitől a hideg futott végig a hátamon. Szürke szemei vészjóslóan hatottak, szinte szikrákat hánytak a gyűlölettől. Tudta ki vagyok.
- Kim SeokJin.-kezdett bele Blair, de Aidan nem engedte, hogy befejezze.
- Tudod a szabályt! Nem hozhatsz be ide holmi jöttmenteket az utcáról!
- Ő nem jöttment!-förmedt Aidan-re.- Hanem Ji Su Bim fia! Képessége van.-meg sem mertem szólalni, csak vártam. Aidan elmosolyodott majd fordult egyet.
- Hallottam olyan pletykákat, hogy rajtam kívül van egy másik fényőr...de hogy Ő...-nézett végül rám majd vissza Blair-re. Elnevette magát. Nem értettem, hogy mi ilyen mulatságos.
- Mégis mi ilyen vicces?-kérdezte Blair harsányan.
- Bocsánat, de valami másabbra számítottam. Egy kicsit...harciasabb kinézetre.
- Hát én sem erre számítottam.-mormoltam az orrom alatt, de meghallotta.
- Hogy mit mondtál?-kezdett felém közeledni.- Akkor mire?-ahogy velem szemtől szemben állt minden eddigi aggodalmam elszállt és felbátorodtam.
- Azt hittem...hogy egy komoly, és érett férfi fog előttem állni. De helyette csak egy öntelt tinigyereket látok.-szintén elmosolyodott.
- Túl nagy a pofád.-suttogta.- Azt hiszed, hogy másabb vagy mint én?
- Én nem kezdtem volna úgy a beszélgetést, hogy kinevetlek.-mondtam. Blair eközben csak állt és hol rám, hol Aidan-re nézett.- És igen, azt hiszem. Én tiszteletben tartanám, hogy rajtam kívül van egy másik fél, aki olyan képességgel rendelkezik, mint én, ráadásul első szülött FIÚ. De a te szemedben látom, hogy legszívesebben megölnél, csak hogy te légy az egyetlen.-magyaráztam végig a szemébe nézve. Látszólag belé fojtottam a szót, arca megrándult.
- Várd ki a végét. Talán te leszel az, aki megakar majd ölni. Csak nehogy elkéss vele.-fenyegetésnek vettem, amit utoljára mondott, de mielőtt még megszólalhattam volna, Blair közbe lépett.
- Ebből elég legyen Aidan! Melody azt mondta, hogy velem akarsz beszélni, itt vagyok!
- Csak köszönni akartam.-nyelt egyet a fiú.- De úgy látszik, hogy rosszkor érkeztem. Blair sóhajtott egy nagyot majd felém fordult.
- Beszélhetnék vele négyszemközt?-kérdezte, közben megérintette a kezemet. Jobbnak láttam, ha tényleg beszél vele, így bólintottam elhagytam a helyiséget. Az odavezető folyosón várakoztam.
- Miért viselkedsz így vele?-kezdett bele Blair.
- Nem tehettem mást, ezt hozta ki belőlem.
- Igen, persze...hülyén viselkedtél! Azt hiszed, hogy te vagy az alfa hím ebben a közösségben? Mint látod nem, és ebbe jobb ha beletörődsz!
- Különben?-kérdezett vissza Aidan.
- Különben leégetem az arcodról azt a szemtelen vigyort!-közölte vele a lehető legkomolyabban Blair, mire Aidan nevetni kezdett.
- Tüneményes vagy mikor dühösnek látlak.
- Az nem lesz tüneményes, amit az előbb mondtam.-felelte Blair és sarkon fordult.- Nem szeretném, ha Jin-nek bántódása esne. Megértetted?!
- Meg.-Aidan válasza halk és bizonytalan volt, de Blair-nek egyenlőre ez is elég volt. Én a bejárattól úgy három méterre foglaltam helyet és a fénnyel játszottam. Hol előhívtam, hol eltüntettem, de ahogy folyamatosan ezt csináltam felfedeztem valamit. A levegőben tudtam lebegtetni az apró kis fénygömböt. A kezemet eltávolítottam alóla, és úgy néztem a lebegő gömböt, de ahogy Blair közeledni kezdett hozzám a tenyerem közé zártam és elnyeltem. Kezdtem megszokni az erőt, amely eddig bennem lakozott, csodálatos volt.
- Kérlek, ne haragudj! Muszáj volt néhány szót váltanom vele, nem bízom benne.
- Semmi gond, de azért megnyugtató, hogy nem akar megölni.-nevettem zavartan.- Vagy tévedek?
- Úgy néz ki, hogy nem.-mosolygott Blair, majd visszaindultunk a központ felé.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Ti..együtt...voltatok?
- Nem.-rázta meg a fejét.- Nem volt köztünk semmi. Elég rég óta ismerem, együtt nőttünk fel, de ezen kívül semmi közünk nincs egymáshoz. -ez megnyugtatóan hatott rám, ugyanis kezdtem nagyon megkedvelni Blair-t és nem szerettem volna éppen Aidan-nel versengeni érte.- Talán jobb lenne, ha máshová mennénk.
- Rendben.-egyeztem bele mosolyogva, majd elhagytuk az épületet. Peter mosolygósan-mint mindig-fogadott minket.
- Vissza a városba, Mr. Jin?
- Igen, kérem.-feleltem.
- Ms. Blair, maga találkozott...
- Igen, találkoztam.
- Megtudhatnám, hogy miért beszél mindenki ilyen titokzatosan előttem erről a Romanova gyerekről?
- Csak megakarjuk óvni magát, Mr. Jin.
- Ezt majd én, Peter!-vette át a szót Blair.- Mindent elmondok, csak hagyjuk el a szigetet.
- Rendben.-feleltem majd beszálltunk a hajóba és a városba mentünk. Kíváncsian vártam Blair magyarázatát Aidan-nel kapcsolatban.

-12-

Életemben nem voltam még ennyire ideges, mint ma. Voltam már randin, de egyiken sem éreztem azt, mint most. Izgultam, ideges voltam, de egyben a szívem örömmel volt teli. Alig vártam, hogy újra lássam Blairt.
- Segítsek valamit?-hallottam meg Joe hangját, aki az ajtóban állva figyelte készülődésemet.
- Nem, nem kell. Már amúgy is indulok.-mosolyogtam majd elsétáltam mellette. Utánam jött, de semmit sem szólt. A kabátomat vettem mikor felé fordultam. Mosolygott.- Mi az?
- Semmi. Csak jó látni, hogy ilyen izgatott vagy. Mintha csak a saját fiamat látnám.-felelte. Elmosolyodtam.
- Részben az vagyok.-kacsintottam majd megfogtam a kilincset.- Majd jövök.
- Jó szórakozást!-hallottam még az utolsó szavakat majd leügettem a lépcsőn. A kávézóba mentem, ahol ahová a múltkor is betértünk. Még nem volt ott. Az órámra néztem. Húsz perccel előbb érkeztem, mint a megbeszélt időpont. Annyira elfoglalt az, hogy jó benyomást keltsek és hogy időben elkészüljek, hogy korán jöttem. Így leültem és vártam.
-Jin!-hallottam meg percekkel később Balir hangját.
- Szia!-álltam fel a helyemről majd felém hajolt és megpuszilt. Meglepetten  tapasztaltam, hogy az arcom is megbizsergett. Elmosolyodtam. Ma szokatlanul sokat mosolygok.
- Miért van ez?-kérdeztem és megfogtam az arcom.
- Mármint a bizsergés, ha megérintjük egymást?-bólintottam.- Nem tudom. Még soha nem tapasztaltam ilyet csak nálad.
- Ez eléggé furcsa, de jó értelemben.-mosolyogtam, ismét.
- Nagyon örülök, hogy eljöttél.
- Hát még én. Na és..rendeljünk?-kérdeztem és magam elé vettem az itallapot. Blair egy Americano mellett, én pedig egy jeges kávé mellett döntötten. Amíg az italokra vártunk beszélgetésbe kezdtünk.
- Kezdjük egy alapvető kérdéssel. Hogy vagy?-kérdeztem nevetve.
- Jól, köszönöm. Na és te?
- Én is, remekül. Egyébként azt tudtad, hogy ha valaki rögtön azt kérdezi, hogy hogy vagy, akkor azt valójában nem is érdekli az, hogy hogy van a másik?
- Ez érdekes. Tehát téged sem érdekel.
- Ez a kivétel. Engem tényleg érdekel az, hogy hogy vagy.-mosolyogtam és láthatólag ennyi is elég volt ahhoz, hogy zavarba ejtsem.
- Engem is érdekel az, hogy veled mi van.-felelte Blair miközben elkészültek az italaink.
- Egyébként még szerettem volna valamit, illetve több száz dolgot megkérdezni, de hirtelen csak ez jutott az eszembe.
- Mit szeretnél?-kérdezte és belekortyolt a cappuchinóba.
- Mi a különbség a fény nyelők, és a fényőrök között?
- Nos, a fény nyelők elnyelik a fényt, de nem képesek hosszú távon elraktározni, egyszerűen elvész. A fényőrök elnyelik, de megőrzik a fényt. Elraktározzák magukban, akár évekig és bármikor képesek előhívni.
- Aha, és akkor én ezek szerint mi vagyok?
- Nyeltél el mostanság fényt?
- Tegnapelőtt.-emlékeztem vissza lámpaleoltásos trükkömre.
- Akkor ezt ma megtudjuk. A fény nyelők nem képesek egy napnál több ideig magukban tárolni.
- Még mindig azt hiszem, hogy ez csak egy álom, vagy a képzeletem szüleménye.-ráztam a fejem majd megéreztem az apró áramütést a kezemen.
- Ha álmodnál, most fölébredtél volna.-láttam meg a mosolyt Blair arcán, melynek hatására én is elmosolyodtam.

- Van kedved visszamenni a  szigetre?-kérdezte mikor befejeztük a kávézást és a városban kezdtünk sétálni.
- Miért ne.-jelentettem ki majd fogtunk egy taxit. Ismételten az ismerős folyóhoz mentünk, ahol megpillantottam Peter-t, aki átvitt minket a szigethez.
- Újra itt, Mr. Jin?-még életemben nem szólítottak így, de különösen jól esett.
- Igen, és öröm magát újra látni.
- Szint úgy, Mr. Jin. Akkor kérem, szálljanak be.-mutatott a hajóra, mi pedig sz nélkül felszálltunk. Ahogy elindultunk Blair és Peter sugdolózni kezdetek. Nem hallottam semmit, csak halk suttogást. Blair mintha kétségbeesett volna, de próbálta leplezni. Nem mondott semmit, a Peter-rel való beszélgetésről sem a hajón, sem a szigeten. Ismerős közeg köszönt rám mikor az épülethez értünk. A bejárat korom sötét volt, semmit sem láttunk.
- Akkor most megtudjuk, hogy mi is vagy valójában.-mondta és fölemelte a tenyerem.- Koncentrálj.-azt tettem, amit mondott. A testem megtelt melegséggel, a tenyerem és az ujjaim bizseregni kezdtek, és lőn világosság.
- Fényőr vagy.-mosolygott Blair, majd ő is fényt gyújtott és elindultunk lefelé. A hosszú lejárat után világosság köszöntött ránk, ahol ismerős arcokat pillantottam meg. Valószínűleg többen is megismertek, ugyanis akármerre fordultam mindenki kedvesen köszöntött. Köztük Melody is.
- Üdvözlünk újra nálunk Jin.
- Örülök, hogy itt lehetek.-mosolyogtam.
- Drágám, valaki találkozni szeretne veled.-fordult Melody Blair felé, aki egy sóhajjal nyugtázta a dolgot.
- Hol van?
- A központ mellett.-válaszolta a vezető.
- Gyere velem.-ragadta meg a kezem Blair és magával húzott. Baljósnak tűnt az egész, rossz érzésem volt. Mikor megérkeztünk a központ melletti részbe, ahol szinte csak növények és néhány pad volt rögtön megtudtam a Blair és Peter közötti sugdolózás témáját, pontosabban alanyát. Egy fiú. Háttal ült nekünk egy padon, teljes fekete szettben, fekete hajjal. A rossz érzés egyre csak erősödött benne. Biztos voltam benne, hogy Ő Aidan Romanova.

-11-

A szigeten lakó emberek nem igazán vegyültek a városiakkal csak ha a szükség úgy kívánta. A városiak nem tekintettek rájuk máshogy, mint normál, new york-i lakosokra. A fény nyelők és fényőrök közül csak kevesen jártak át a városba. Blair, az apja, Melody a vezetőjük, és a hasonló képességgel rendelkező Aidan Romanova, aki minden jel szerint megszeretne majd ölni. Azonban hogy mikor kerülne erre sor...arról fogalmam sincs. Nem vártam a találkozást vele, de tudtam, hogy egyszer úgy is találkozunk.

- Will, hol van apa?-kérdezte Blair az öccsét, miközben egy nagy kosár frissen mosott ruhát cipelt.
- Nem tudom, nem láttam.-felelte egyszerűen a fiú miközben a tévé távirányítóját nyomkodta.
- Pedig tudnod kell, egész nap itthon mereszted a hátsód, csak láttad mikor elment!
- Nem tudom, nem láttam.-ismételte meg válaszát.
- Iszonyú nagy segítség vagy, mondhatom!-förmedt Will-re, aki nagyot sóhajtott.
- Nem mondott semmi csak elment! Hagyj már békén! Úgy viselkedsz mintha az anyám lennél.-Blair egy pillanatra megállt és behunyta a szemét. Nem szerette volna kimondani, amire gondolt, nem akarta megbántani az öccsét azzal, amit mondana így csak lenyelte a torkában lévő gombócot és így szólt.
- Nem, nem vagyok. Rosszabb vagyok annál, a nővéred. Úgyhogy kérlek erőltesd meg az agyad és kérlek mond el, hogy hol van apa.-az utolsó három szót szünetetekkel mondta, nyugodt hangon. Wilhelm nagyot sóhajtott.
- Gondolom elment a városba. De azt már tényleg nem tudom, hogy azon belül hova.
- Köszönöm.-felelte Blair majd tovább indult a ruhával teli műanyag kosárral.

Már neki kezdtem a vacsora készítésnek mikor Joe toppant be az ajtón.
- Már megint főzöl?
- Szeretek főzni.-feleltem egyszerűen és szeletelni kezdtem a sárgarépát.- Attól mert te inkább gyors kajákat szeretsz enni, néha nem árt az egészséges étel.
- Tehát valami zöldséges dolog lesz?-kérdezte fintorogva.
- Zöldséges csirke.
- A csirke jöhet, de a zöldséget inkább hagyd.
- Inkább örülnél, hogy főzök! Különben találnod kellene valakit, aki helyettem csinálja!-vágtam hozzá ridegen.
- És ismét a nő dolog...-sóhajtott fel és leült a konyhaasztalhoz.
- Ott van a munkatársad Marta, ő elég csinos...
- Ez az. MUNKATÁRS.-hangsúlyozta.- Nem ajánlatos munkatárssal kezdeni és ezt neked is ajánlom.
- Ezt hogy érted?
- Osztálytárs, közeli barát...ilyesmi. Azok mindig kudarcba fulladnak.
- Ó! Pedig holnap randim lesz az évfolyam társammal.-feleltem, de ahogy kiejtettem a számon azonnal mellettem termett.
- Nem szaporítanám a szót, de azért néhány dolgot elmondok, mint jó fej nagybácsi...az első randin még ne tegyetek meg mindent, inkább várjátok ki a....-nem hagytam, hogy bejezze, egyszerűen ez a szöveg sértette a fülemet.
- Ne, ne ne! Joe...nem terveztem ilyen randit és amúgy is...tudom, hogy mit és hogy, nem kell a hegyi beszéd. Kérlek!
- Nem is volt kedvem erről beszélni.-felelte majd megveregette a vállam és hagyott tovább főzni.

 Már majdnem mindennel készen voltam mikor az órára pillantottam. Fél hat. Mintha valamit elfelejtettem volna. Próbáltam nem törni rajta a fejem de nem ment.
- Jin!-hallottam meg Joe hangját a nappaliból.
- Tessék?
- Neked nem kellene dolgoznod?-hirtelen leállt a kezem és felnéztem a vágódeszkáról.
- Bassza meg!-csattantam föl majd letettem a kést az ajtó felé rohantam.
- Hé, és a vacsi?
- Fejezd meg kérlek!-mondtam ki az utolsó szavakat és becsaptam magam mögött az ajtót. Letrappoltam a lépcsőházban, nem tudtam megvárni a liftet amíg felér. Azonnal a metróhoz siettem. Az az öt perc várakozás egy egész évnek tűnt míg megjelent a metró. A metró után még végig futottam egy utcát mire a benzinkúthoz értem.
- Neked nincs telefonod?-vágta hozzám Monster a kezében tartott rongyot mire gyorsan a telefonom után nyúltam. Hat nem fogadott hívás. Végig le voltam némítva, így nem hallottam ahogy csörög.
- Bocs, de teljesen elfelejtettem és a telefont sem hallottam.
- Várj.-mondta majd elvette tőlem a rongyot és erőteljesebben vágta hozzám.- Hogy tudod elfelejteni a munkát? Fogadni merek, hogy a kis csajjal voltál!
- Nem! Nem, csak egyszerűen elfelejtettem.
- Szerencséd, hogy jó fej vagyok! A főnöknek azt mondtam, hogy forgalmi dugóba keveredtél... Menj és beszélj vele.
- Kösz.-válaszoltam egy hálás sóhajjal és igyekeztem a főnökhöz magyarázkodni.