Aidan sose nézte jó szemmel a kapcsolatomat Balir-rel és mindent megtett volna, hogy eltávolítson a közeléből. Hát most végre megpróbálkozhat vele, aminek én elébe fogok állni, ha törik, ha szakad.
- Min elmélkedsz?-hangja hallatára hirtelen visszazökkentem az életbe. Ránéztem és rámosolyogtam.
- Semmi érdekesen, csak elgondolkodtam néhány dolgon. Jó reggelt.-feleltem és megcsókoltam a homlokát.
- Neked is.-mosolygott és hozzám bújt.- Igaz, nem bántad meg?
- Már miért bánnám?-kérdeztem és a meztelen vállát kezdtem simogatni, miközben bőre gyengéden bizsergette ujjaimat.
- Hát...azok miatt, amiket a többiek mondanak. Hogy felelősségre vonnak.
- Ez engem nem érdekel. A kérdés, hogy te megbántad e?-elhúzódott és felült.
- Ugyan miért?
- Hisz elvesztetted az erődet. Ha minden igaz.-tettem hozzá.
Blair felemelte a tenyerét, és ahol ennyi idő letelte alatt fény szivárgott ki, most nem történt semmi. Érdeklődve figyeltem, hátha történik valami, de a tenyere üresen maradt. Először mindig mosolygó ajkai lekonyultak, aztán ismét aranyos mosollyá görbültek.
- Mi az?-kérdeztem.
- Az energia nem vész el, hanem átalakul.
- Ezt hogy érted?
- Még mindig érzem. Itt áramlik bennem, az ereimben. Nem veszett el, valahogy máshogy fog megmutatkozni. Csak rá kell majd jönnöm, hogy hogyan.
- Igazad lehet.-gondolkodtam el.- Hiszen ha megérintelek, még mindig bizseregnek az ujjaim.
- Pontosan.-csillant fel a szeme egyszeriben.- Tehát nem tehetnek semmit sem ellened.
- Tettek volna?-vontam fel a szemöldököm, de nem vártam meg, amíg Blair válaszol.- Gondolom Aidan kitépte volna a szívemet is. Jól sejtem?
- Ha őt ezt megteszi veled, én elevenen égettem volna el.-felelte és közelebb hajolt hozzám.- Nagyon szeretlek.
- Én annál is jobban.-mondtam és az állánál fogva magamhoz húztam. Csókunk most még szenvedélyesebb lett, ajkaim szinte lángra lobbantak, ahogy az energia cikázott a testünkben.
Joe már javában a hotelben volt, miközben mi még mindig az ágyban heverésztünk.
- Van egy ötletem.-villant meg a fejem fölött az apró villanykörte.- Te maradj itt, én pedig néhány perc múlva jövök.-kacsintottam, apró puszit adtam a szájára, aztán felálltam és a konyhába mentem. Úgy döntöttem, hogy készítek egy finom reggelit. Egyébként is imádtam főzni, de így, hogy annak főzhetek, akit a legjobban szeretek még nagyobb örömmel tettem.
Végül a sajtos omlett mellett döntöttem, amit azonnal el is kezdtem készíteni.
- Nem bírtam egyedül maradni.-mondta és csókolni kezdte a hátamat a gerincem mentén. Elmosolyodtam és megfordultam. Barátnőm a pizsama felsőmet viselte. Egyszerű szürke felső, ami majdhogynem két számmal nagyobb volt, mint az ő mérete, de még ebben is nagyszerűen mutatott.
- Csak nem reggelit készítettél?
- Gondoltam, éhes vagy.-feleltem, ő pedig bólogatni kezdett. Az idillt megzavarva, valaki kopogott. Az ajtóhoz mentem, és remélve, hogy nem egy reklámos, ajtót nyitottam.
- Jó reggelt!-köszöntöttem az ajtó előtt álló Monster-t, aki láthatóan az ajtónak támaszkodva nem volt éppen rózsás kedvében.
- Napot.-biccentett és kérés nélkül beljebb lépett.
- Te hogyhogy itt, ilyen korán?-érdeklődtem.
- Komoly dolgokról van szó Jin. Nagyon, komoly dolgokról.-mondta, de tudtam, hogy korántsem van szó olyan fontos dolgokról, mint ahogy ő azt állítja.
- Hallgatlak.-adtam át neki a szót.
- Nem fogok jó pofát vági hozzá, így neki is kezdek. Azt akarom mondani, hogy kezdesz...-mondandóját félbe hagyta, mikor meglátta Blair-t az jobbomon állva.- Ooh la la, kit látnak szemeim.
- Szia Monster.-mosolygott Blair.
- Nagyon örülök, hogy látlak, de megtennéd, hogy egy kicsit kettesben hagysz szívszerelmeddel?-vigyorgott, akár a tejbetök.
- Persze.-felelte Blair majd a karomat végigsimítva bement a szobámba. Ahogy eltűnt, Monster arcáról azonnal eltűnt a a fülig érő mosoly.
- Épp ezt akarom mondani!-vette kicsit lejjebb a hangerőt.
- Mégis mit?
- Kezdesz elzülleni öregem. Már van, hogy suliba sem jössz, és nem sokára jönnek a vizsgák. Hogy a francba fogsz átmenni, ha állandóan a kis csajjal vagy?
- Mire akarsz ezzel célozni?
- Arra, hogy...-nagyot sóhajtott- ez nekem sem könnyű, hiszen a legjobb barátom vagy. Csak a javadat akarom.
- Szerintem meg úgy tűnik, hogy éppen azt akarod kinyögni, hogy szakítsak vele. Azzal a lánnyal, aki mellett végre boldog vagyok és, aki rávezetett arra, hogy ki is vagyok valójában.
- Hagyd már a közhelyes dumát, kérlek.-mondta olyan fejet vágva, mint aki éppen hányni készül.
- Ez nem közhely.-vágtam rá dühösen, de abban a pillanatban esett le, hogy magyarázkodom kell neki. Nem hazudhatok neki, mégis csak a legjobb barátomról volt szó.
-Akkor fejtsd ki kérlek, mert most már kurvára nem értem, hogy mi történik veled!-mordult rám, én pedig mély levegőt véve nekifogtam. Nem kerteltem.
- Fényőr vagyok.
- Hogy mi a szentséges izé vagy?-kérdezte hitetlenkedő arccal.
- Képes vagyok fényt elnyelni és fényt teremteni.-akár hogy magyaráztam Monster csak állt előttem, mint egy darab fa, szemöldökét kissé összeráncolva, szája enyhén nyitva maradt.
- Betéptél?-kérdezte végül, én pedig forgatni kezdtem a szemeimet, mire arra az elhatározásra jutottam, hogy megmutatom neki. Alig telt el néhány másodperc, a kezemben megjelenő fény Monster arcába csapott.
- Oké, én téptem be...azt hiszem nem kellett volna megennem az az utolsó csokis sütit, bassza meg.-beszélte meg magában.
- Nem vagy betépve! Se én, se te!
- Oké...hol van a minilámpa?
- Mégis miről beszélsz?
- Máshogy nem csinálhatod, kell hogy legyen valami fényforrás.-mondta és a kezemet kezdete piszkálni, forgatni és rázni kezdte.
- Nincs semmilyen fényforrás. Ezt én csinálom.
- Mégis hogy a pokolba?-akadt ki hirtelen.- Nem égeti a kezed, vagy nem..nem fáj, de mégis ezt hogy?
- Egyáltalán nem érzek semmit.-tettem felé egy lépést.- Még van, hogy mai napig nem tudom, hogy ez mégis hogyan lehetséges.-mosolyogtam, de aztán, hogy Monster-nek is világosabb legyen, mindent elmondtam neki.
