A vihar egyre csak tombolt, mi pedig Blairrel szaporán kezdtük szedni a lábunkat a főépület felé. Idő sem volt beszélni, csak igyekeztünk a villámok "érintésétől".
Mikor az épülethez értünk fényt gyújtottam, majd barátnőmet kézen fogva húztam be, egyenesen a parkba. Egy padra ültettem.
- Jól vagy?-kezdetem rögtön, az arcát pásztázni, majd kezét, testét, lábait.
- I-igen, minden rendben.-hadarta.
- Igaz, nem ért hozzád?
- Nem, nem csinált semmit, de nem tudom, mi történt volna, ha később jössz.-felelte és sírni kezdett.
- Gyere ide.-mondtam és magamhoz öleltem. Annyira rémült volt, annyira törékeny. Legszívesebben elvettem volna Aidan összes erejét, arra gondoltam, inkább hagytam volna ott élettelenül, a földön összerogyva. Azt mondta nem bántotta volna Blairt. Nem hittem neki.- Semmi baj. Itt vagyok, és nem engedem, hogy bántson. Esküszöm.-súgtam a fülébe, majd megcsókoltam a halántékát.
Kisvártatva Melody jelent meg, egy fiúval az oldalán. Monster! Teljesen elfelejtkeztem róla.
- Blair!-hökkent meg Melody, majd hozzánk sietett.- Hát jól vagy!-ölelte meg.
- Tudta, hogy elvitte, még sem akadályozta meg.-sziszegtem, mire Blair döbbenten nézett Melody-ra.
- Ez igaz?
-Nem tehettem semmit. A törvény...-felelte a hölgy, megbánást kifejező arccal.
- Leszarom a törvényt!-fakadt ki Blair.- Csak úgy elnézted volna, ha megöl? Nincs hozzá joga!
- Az erőd elveszett, ez által fölösleggé váltál a fény őrzése szempontjából.
- Akkor az édesanyámat is ezért öltétek meg! Ugyanúgy, mint Jin anyját!-kiabálta Blair, közben néhány szempár szegeződött ránk.
- Ez a kötelességünk.-felelte Melody felszegett fejjel.
- Akkor had áruljak el valamit...-lépett közelebb az asszonyhoz, és a fülébe súgta.- Nem vesztettem el az erőmet.-mondta, és megragadta a nő torkát. Már ugrottam volna, hogy elhúzzam onnan Blairt, de nem tettem. Túlságosan megdöbbentett a látvány. Blair tenyere füstölni kezdett, Melody pedig kapkodni kezdte a levegőt. Néhány percig egy helyben tartotta a kezét, majd levette róla. Melody nyakán ott díszelgett Blair tenyere. Megégette.
- Az erő nem vész el, hanem átalakul.-tette hozzá Blair, majd egy hirtelen mozdulattal megpofozta Melody-t, aki büszkén viselte Blair tenyere nyomát, mint a nyakán, mint az arcán.
- Gyilkos vagy! És, ha ezt megtudják, ellened fordulnak.-köpte majd elviharzott mellette. Én és Monster egymásra néztünk, majd Blair után siettünk.
- Elárulná nekem valaki, hogy mi a büdös franc folyik itt?-kérdezte Monster, mikor beléptünk Blair lakásába.
- Legyen annyi elég, hogy egy pszichopata, hatalommániás meg akart ölni, azt gondolván, hogy elvesztettem az erőmet, ergo legálisan eltehet láb alól.-mondta Blair,majd fel s alá kezdett járkálni.
- De, jól vagy? Vagyis, nem bántott?
- Nem, de őt Jin rendesen helyben hagyta. Magába szívta az erejét.
- Hogy mi?-nézett rám Monster döbbent mosollyal Monster.- Öregem, nem hittem, hogy ilyen kemény fény izélő vagy.
- Romanova ezt nem fogja annyiban hagyni. Nálam van az ereje kilencvenkilenc százaléka, de...
- Akkor nincs mitől tartani, vagy nem?
- Egy százalék még nála van. Ami lehet, hogy kurva sokat ér neki.
- Nem termelheti újra az erejét. Tüzet nem tud fakasztani bármiből.
- Várjatok.-emelte fel a kezét Monster- Úgy értitek, hogy a gyerek tűzzel dobálózik?-mindketten bólintottunk, mire Monster elképedve rogyott a kanapéra.- Azt a szerencsés mocsok száját...ez de király!-rosszalló pillantást vetettem felé,mire azonnal visszafogta magát.
- Kétlem, hogy újra próbálkozna.-mondta Blair.
-Honnan tudod?-kérdeztem.
-Nem akar úgy járni, mint az apja. Az apját megkínozták, majd megölték.
-Miért?-csodálkozott Monster.
-Fényőröket gyilkolt. Pontosabban elvette az erejüket, de előbb kínozta őket.
-Nem tudtam, hogy ilyen szadista népség vagytok...
-Monster...-néztem rá ismét.
-Mi van?-vonta fel a szemöldökét.
-Várjatok csak...hol van az öcsém?-kapott észbe Blair, és berohant Wilhelm szobájába. Üres volt.
-Nem lehet, hogy csak elment valahová?
-Még soha nem hagyta el a szigetet. Lehet, hogy... a parkban van, vagy elment az erdőbe, nem tudom!-mondta Blair aggódva, és kirohant a lakásból. Utána mentünk.
-Adam! Adam, nem tudod, hogy hol van Will?-állította meg az egyik srácot, aki nemleges választ adott. Szinte minden járókelőt megállított, hogy érdeklődjön, de senki sem hallott felőle. Utolsó sorban Melody-hoz fordult.
-Hol van, az öcsém?
-Honnan tudhatnám? Nincs a lakosztályotokban?
-Képzeld nincs, de ha megtudom, hogy a te vagy az Aidan keze van a dologban, esküszöm megöllek titeket.-kezdett fenyegetőzni, majd elviharzott.
-Ötleted sincs, hogy máshol hol lehet?-kérdezte Monster.- Mi van, ha mégis a városba ment?
-Meg kell kérdeznem Peter-t!-felelte végül.
Ez volt az utolsó lehetőség. Mégis hová tűnhetett, az a gyerek?
Mikor az épülethez értünk fényt gyújtottam, majd barátnőmet kézen fogva húztam be, egyenesen a parkba. Egy padra ültettem.
- Jól vagy?-kezdetem rögtön, az arcát pásztázni, majd kezét, testét, lábait.
- I-igen, minden rendben.-hadarta.
- Igaz, nem ért hozzád?
- Nem, nem csinált semmit, de nem tudom, mi történt volna, ha később jössz.-felelte és sírni kezdett.
- Gyere ide.-mondtam és magamhoz öleltem. Annyira rémült volt, annyira törékeny. Legszívesebben elvettem volna Aidan összes erejét, arra gondoltam, inkább hagytam volna ott élettelenül, a földön összerogyva. Azt mondta nem bántotta volna Blairt. Nem hittem neki.- Semmi baj. Itt vagyok, és nem engedem, hogy bántson. Esküszöm.-súgtam a fülébe, majd megcsókoltam a halántékát.
Kisvártatva Melody jelent meg, egy fiúval az oldalán. Monster! Teljesen elfelejtkeztem róla.
- Blair!-hökkent meg Melody, majd hozzánk sietett.- Hát jól vagy!-ölelte meg.
- Tudta, hogy elvitte, még sem akadályozta meg.-sziszegtem, mire Blair döbbenten nézett Melody-ra.
- Ez igaz?
-Nem tehettem semmit. A törvény...-felelte a hölgy, megbánást kifejező arccal.
- Leszarom a törvényt!-fakadt ki Blair.- Csak úgy elnézted volna, ha megöl? Nincs hozzá joga!
- Az erőd elveszett, ez által fölösleggé váltál a fény őrzése szempontjából.
- Akkor az édesanyámat is ezért öltétek meg! Ugyanúgy, mint Jin anyját!-kiabálta Blair, közben néhány szempár szegeződött ránk.
- Ez a kötelességünk.-felelte Melody felszegett fejjel.
- Akkor had áruljak el valamit...-lépett közelebb az asszonyhoz, és a fülébe súgta.- Nem vesztettem el az erőmet.-mondta, és megragadta a nő torkát. Már ugrottam volna, hogy elhúzzam onnan Blairt, de nem tettem. Túlságosan megdöbbentett a látvány. Blair tenyere füstölni kezdett, Melody pedig kapkodni kezdte a levegőt. Néhány percig egy helyben tartotta a kezét, majd levette róla. Melody nyakán ott díszelgett Blair tenyere. Megégette.
- Az erő nem vész el, hanem átalakul.-tette hozzá Blair, majd egy hirtelen mozdulattal megpofozta Melody-t, aki büszkén viselte Blair tenyere nyomát, mint a nyakán, mint az arcán.
- Gyilkos vagy! És, ha ezt megtudják, ellened fordulnak.-köpte majd elviharzott mellette. Én és Monster egymásra néztünk, majd Blair után siettünk.
- Elárulná nekem valaki, hogy mi a büdös franc folyik itt?-kérdezte Monster, mikor beléptünk Blair lakásába.
- Legyen annyi elég, hogy egy pszichopata, hatalommániás meg akart ölni, azt gondolván, hogy elvesztettem az erőmet, ergo legálisan eltehet láb alól.-mondta Blair,majd fel s alá kezdett járkálni.
- De, jól vagy? Vagyis, nem bántott?
- Nem, de őt Jin rendesen helyben hagyta. Magába szívta az erejét.
- Hogy mi?-nézett rám Monster döbbent mosollyal Monster.- Öregem, nem hittem, hogy ilyen kemény fény izélő vagy.
- Romanova ezt nem fogja annyiban hagyni. Nálam van az ereje kilencvenkilenc százaléka, de...
- Akkor nincs mitől tartani, vagy nem?
- Egy százalék még nála van. Ami lehet, hogy kurva sokat ér neki.
- Nem termelheti újra az erejét. Tüzet nem tud fakasztani bármiből.
- Várjatok.-emelte fel a kezét Monster- Úgy értitek, hogy a gyerek tűzzel dobálózik?-mindketten bólintottunk, mire Monster elképedve rogyott a kanapéra.- Azt a szerencsés mocsok száját...ez de király!-rosszalló pillantást vetettem felé,mire azonnal visszafogta magát.
- Kétlem, hogy újra próbálkozna.-mondta Blair.
-Honnan tudod?-kérdeztem.
-Nem akar úgy járni, mint az apja. Az apját megkínozták, majd megölték.
-Miért?-csodálkozott Monster.
-Fényőröket gyilkolt. Pontosabban elvette az erejüket, de előbb kínozta őket.
-Nem tudtam, hogy ilyen szadista népség vagytok...
-Monster...-néztem rá ismét.
-Mi van?-vonta fel a szemöldökét.
-Várjatok csak...hol van az öcsém?-kapott észbe Blair, és berohant Wilhelm szobájába. Üres volt.
-Nem lehet, hogy csak elment valahová?
-Még soha nem hagyta el a szigetet. Lehet, hogy... a parkban van, vagy elment az erdőbe, nem tudom!-mondta Blair aggódva, és kirohant a lakásból. Utána mentünk.
-Adam! Adam, nem tudod, hogy hol van Will?-állította meg az egyik srácot, aki nemleges választ adott. Szinte minden járókelőt megállított, hogy érdeklődjön, de senki sem hallott felőle. Utolsó sorban Melody-hoz fordult.
-Hol van, az öcsém?
-Honnan tudhatnám? Nincs a lakosztályotokban?
-Képzeld nincs, de ha megtudom, hogy a te vagy az Aidan keze van a dologban, esküszöm megöllek titeket.-kezdett fenyegetőzni, majd elviharzott.
-Ötleted sincs, hogy máshol hol lehet?-kérdezte Monster.- Mi van, ha mégis a városba ment?
-Meg kell kérdeznem Peter-t!-felelte végül.
Ez volt az utolsó lehetőség. Mégis hová tűnhetett, az a gyerek?
