-18-

- Most akkor együtt vagytok, vagy nem?-hangzott el Monster szájából a kérdés, miközben a túloldalon mosta egy autó szélvédőjét.
- Ezt tényleg most kell megvitatunk?-sóhajtottam fáradtan, majd a mellettem álló jármű benzinsapkáját bezártam és a helyére tettem a benzin pisztolyt.
- Mikor, ha nem most?-ráncolta a homlokát és befejezte a szélvédő mosást.  Ahogy a vendég elhajtott oda viharozott hozzám.
- Nincs több szélvédő?
- Nem mindenki olyan hülye, hogy este mosassa le a szélvédőjét.-grimaszolt és az épület feletti órára nézett, ami negyed nyolcat mutatott.- Akkor most együtt vagytok, vagy nem?-tette fel az imént elhangzott kérdést. Néha rosszabb volt, mint egy kíváncsi és pletykás öregasszony, akinek annyiból álltak ki a napjai, hogy folyton kíváncsiskodott és olyan dolgokat tudott meg, amiket aztán másnak kifecsegett. Förtelmes volt.
- Talán.-feleltem egyszerűen zsebre dugott kézzel. Monster szemöldökei hirtelen felpattantak.
- Ez nem válasz!-ütötte meg hirtelen a vállam, mire elkacagtam magam a reakciója láttán.- Igen vagy nem?- még én magam sem tudtam, hogy mi a pontos helyzet, de minden porcikám azt kívánta, hogy azt mondjam végül:
- Igen...együtt vagyunk.-Monster szemöldökei visszaálltak eredeti helyükre, arcán pedig fülig érő vigyor jelent meg.

- Na erről van szó!-bólogatott és ismét megveregette a vállam, ezúttal elismerően.- Gratulálok!
- Kösz, Monster.-mosolyogtam. Még én magam sem hittem el, hogy ezt mondtam a haveromnak, de jobban belegondolva, nem hazudtam neki. Kezdtem komolyan beleszeretni Blair-be és senki mással nem akartam lenni, csak vele.
- Akkor ezentúl nyáltócsákban fogok lépkedni a suliban, amiket te és Blair csorgattatok?
- Azt ajánlom, hogy vegyél fel gumicsizmát.-hecceltem még jobban és tankolni kezdtem a következő autót, ami befutott.
- Maradok a tornacsukámnál, de köszi.
- Neked is kellene egy csaj.-vetettem fel az ötletet.
- Túl könnyű lenne.-biggyesztette le az alsó ajkait.
- Ezt hogy érted?
- Ennyit csinálok-csettintett egyet- és minden csaj azon nyomban ott teremne. Nem lenne izgalom egy csaj meghódításában, mert már mind behódolt.-kacsintott és átment a túloldalra. Mai napig csak ámultam Monster magabiztosságán és egoistaságán. Azonban nem volt hiába való ez az egész, hiszen a fősulin minden második lány odavolt érte. Mondhatni ő volt a suli macsója, mintha csak gimnáziumban lennénk. Ha még ott tartanánk biztos ő lenne a focicsapat kapitánya, a fő pompomlánnyal járna és mindenki őt istenítené. Akár csak tinifilmben.

Blair a szigeten való séta és a Jin-ről való ábrándozás után már majdnem a lakása bejáratánál járt, mikor hangokat hallott odabentről. Az öccse és egy másik férfi hangját. Remélve tépte fel a bejáratot takaró függönyt, miszerint az édesapjuk hazajött. Azonban csalódva látta, hogy Aidan ül Wilhelmel a nappaliban. Amint megpillantották Blair-t a beszélgetés abba maradt és négy szempár a lányra szegeződött.
- Te mit keresel itt?-kérdezte dühösen Aidan-t.
- Hozzád jöttem.-felelte a srác egyszerűen, mégis érzelmesen. Blair tekintete hol az öccse, hol Aidan között cikázott.
- Will, kérlek menj a szobádba.
- De most mié...
A lány dühösen a szavába vágott.
- Wilhelm, menj a szobádba! Légyszíves!- a fiú fújtatva fölállt és a szobájába ment. Aidan felállt és Blair elé állt.
- Mit akarsz?-kérdezte Blair karba tett kézzel.
- Én csak..-kezdett bele mondandójába Aidan és közelebb lépett a lányhoz, de ő tett egy lépést hátra. Nem bírta a közelségét.- Bocsánatot szeretnék kérni.
- Rendben. Ennyi?
- Nem éppen.
- Akkor mond kérlek, mert még dolgom van.-füllentette Blair és a lakásban kezdett nézelődni. Aidan nyelt egy nagyot és ismét megszólalt.
- A fiúról lenne szó.
- Úgy látom nincs értelmes mondandód, így el is mehetsz!-horkant fel Blair és a másik irányba indult. Aidan a karja után nyúlt, de amint megérezte tenyerének meleg érintését, Blair azonnal elhúzta a karját.
- Nem jókedvemből beszélek róla mindig, aggódom érted, értsd meg!
- Ugyan miért aggódsz? Jin semmi rosszat nem lenne képes tenni velem, ellentétben veled!- Aidan egy percre megtorpant, aztán szemlesütve sóhajtott egy nagyot.
- Szörnyen sajnálom, amit a múltkor tettem, egyszerűen kikeltem magamból mikor megemlítetted az apámat.
- Akkor sem tehetted volna azt, amit tettél.-mondta Blair, miközben végigsimított a nyakán megperzselődött vékony bőrön.
- Tudom, és tényleg sajnálom, de akkor is...aggódom, hogy olyat teszel, amit lenne szabad!
- Már megint a régi nóta!-nevetett fel keserűn Blair.- Még mindig nem fogtad fel Aidan!? Nem szólhatsz bele a magánéletembe!
- A népünk fogyóban van és értékes, ami a tulajdonunkban van! Kevés nő maradt, akinek megmaradt az, ami neked, Melody-nak és még pár lánynak...
- Még több ezren vannak a világon, akik hasonló képességgel rendelkeznek, férfiak és nők is, miért éppen az én életemet akarod ezzel tönkretenni?-kezdett Blair már szinte kiabálni, rendkívül idegesítőnek találta Aidan-t.
- Nem teszem tönkre! Egyszerűen csak nem értem, miért dobnád el ezt a képességet magadtól egy fiú miatt!
- Ó, mert a te esetedben eldobhattam volna.-vett vissza a hangerőből, mire Aidan elnémult. Blair arcán undor és és düh ült, képtelen volt tovább látni Aidan-t.
- Én csak..-próbált magyarázkodni a srác.- Azt akarom megértetni veled, hogy vezető is lehetnél. Olyan lehetnél, mint Melody és nagy dolgokat érhetnél el.
- És ha nem akarok?
- Akkor bolond vagy.-vágta rá Aidan harsányan.- Bolond vagy, ha nem akarsz olyannak maradni, aminek születtél, ha nem tartod meg azt, amid van. Ne légy olyan, mint a többi buta nő, aki eldobta mindenét egy férfi miatt, ne légy olyan, mint az anyád!- talán ez volt, ami a legjobban szíven ütötte Blair-t. Nem hitte volna, hogy Aidan egyszer idáig elmegy, azt a személyt, akit mai napig példaképének tekint és aki mindenét odaadta érte, az öccséért és az édesapjukért, bolond nőnek titulálja, aki csak egyszerűen eldobta magától az erőt. Gondolkodás nélkül emelte a kezét és csapta a tenyerét Aidan arcának teljes erejéből.
- Takarodj.-köpte, de nem nézett a fiúra. Aidan egy szó nélkül fogta magát és távozott a lakásból.

-17-

- Ha jól értelmezem akkor ezt azt írja le, hogy hogyan kell előhívni és eltüntetni a fényt.-fordította felém Blair a könyvet és rámutatott az adott oldalra. Nem volt óránk, így a közeli falatozóban telepedtünk le.
- Na és pontosabban?
- Erős koncentráció segítségével bensőnkből előhívjuk a fényt és kibocsájtjuk.-olvasta akadozva.- Aztán ugyan így visszafelé is.
- Honnan tudod, hogy mi van odaírva?-kérdeztem csodálkozva, hiszen én csak értelmetlen krikszkrakszokat láttam.
- Kiskoromban anya megtanított rá, hogyan is kell ezt értelmezni. Ez olyan, mint a morze írás. Felolvasni nem tudod, mert nincs külön nyelve, csak értelmezni.-mosolygott.
- És minden fényőrnek kell, hogy ezt értse?
- Ahol én élek, ott csak én és Melody tudunk elolvasni ilyen szövegeket. Szóval nem.-nevetett.- Ezt az írásmódot nagyon rég használták, és valószínűleg anyukád is tudott így.-megnyugodtam, mikor azt mondta, hogy nem tud mindenki ilyen szövegegeket értelmezni, ugyanis tudtam, hogy egész életemben tanulhatnám ezt az írást, soha nem jutnék a végére.
- Van még egy dolog, amit megszeretnék tudni.-mondtam és a végére lapoztam, ahol a két ábra volt. Rámutattam a tűzgömböt tartó férfire.- Ez lehetséges?
- Mire gondolsz pontosan?-kérdezte zavartan.
- A fény nyelők között, lehetséges, hogy valakiben annyi energia van, hogy akár tüzet is képes kibocsátani?- Blair nagyot nyelt.
- Eddig, csak egy emberről tudok, aki képes volt.
- Aidan apja.-gondolkodás nélkül vágtam rá a tippemet, de ahogy Blair rám nézett, nem csak tipp volt.
- Igen, de ezt honnan tudod?
- Csak rá kell nézni a nyakadra. Aidan egyértelműen képes ilyesmire és ez rohadt veszélyes! Komolyabb sérülést is okozhatott volna neked, ez nem játék!
- Tudom kezelni.
- Ezek szerint nem igazán. Blair, mi van, ha máskor úgy felhúzod, hogy az egész tested megégeti? Belehalhatsz. És nem csak te, akárki más!-válasza késett, az asztalt kezdte bámulni. Megérintettem a kezét. Az apró áramütés azonnal jelentkezett.- Aggódom érted, Aidan pedig egy pszichopata! Vigyáznod kell vele!
- Rendben.-bólogatott.- Egyébként merem feltételezni, hogyha Aidan is képes ilyesmire, akkor lehet te is.
- Ugyan miért?
- Mert képességgel született fiú vagy.-felelte, amin kis időre elgondolkodtam.
- Mondjuk a tűzre immúnis vagyok.-gondoltam vissza, a Jiminnél történt esetre.
- Arra én is.-vágta rá mosolyogva.- Minden fény nyelő immúnis a tűzre.
- Mindjárt megtudjuk.-mondtam majd megfogtam a jobb csuklóm. Blair kíváncsian figyelte, ahogy az asztal alá tettem a kezem. Megszorítottam a csuklóm, és koncentráltam. A fény áramlani kezdett a testemben, aztán a tenyeremben jelent meg. Hiába szorítottam, és hiába bocsátottam ki egyre több fényt, semmi sem történt, mikor elengedtem a csuklóm. Egy apró folt sem keletkezett. Felmutattam Blairnek.- Úgy tűnik, hogy én nem vagyok rá képes, és én ő vagyok.-mosolyogtam és rámutattam a a könyvnek egy másik oldalára, amin a fénygömböt tartó férfi volt. Blair arcán halvány mosoly csillant fel és lapozgatni kezdte a könyvet.
-Tulajdonképpen a bennünk lévő energiáról és a...ó!-hajolt hirtelen a könyv felé és buzgón olvasni kezdett. A szeme sorról sorra járt, igazán érdekes dologra bukkanhatott.
-Mi az?-kérdeztem és közelebb hajoltam.
-Leírja, hogy honnan származnak a fény nyelők és az őrök.
-És? Honnan?-a válasszal habozott, aztán kuncogva felelet.
-Apollóntól.
-Mármint a görög fószertől?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Itt az áll, hogy Apollón volt az első fényőr és tőle származunk.
- De ha ő volt, akkor ezt miért nem írják a könyvek?-kérdeztem a homlokomat ráncolva.
-Írják. Csak másképp. Hiszen a fény istene is a görög mitológiában.-felelte, én pedig a válasszal megelégedve csendben maradtam. Ugyanakkor nem bírtam sokáig a némaságot.
-Ha tőle származunk... Akkor tulajdonképpen görögök vagyunk... És testvérek.-néztem a mellettem ülő lányra fintorogva. Láttam az arcán, hogy komolyan elgondolkodik.-Ez olyan, mint a teremtéstörténet. Elvileg minden ember Ádám és Éva leszármazottja. Tehát..
-Ne! Ebbe ne menjünk bele! Ez már túl bonyolult. És különben is. Ez lehet csak egy legenda. Kitudja valójában honnan származunk?-forgatta a szemét.- Egy biztos...testvérek nem vagyunk, csak átvitt értelemben. Az erőnk miatt.

- Ebben van valami, hiszen gáz lenne ha szerelmes lennék a húgomba.-kacagtam. Számítottam egy másik nevetésre, de nem hallottam. Blair döbbenten nézett rám, szemei kikerekedtek. Csak akkor fogtam fel, hogy mit is mondtam. Kényes téma volt ez számomra, ezért próbáltam témát váltani.

- Öö...szeretnék még valamire választ kapni. Megannyi dolog van még, de  most ez érdekel a legjobban.-Blair elmosolyodott és bólintott, miszerint kérdezzek nyugodtan.- Miért kapok parányi áramütést, akárhányszor megérintelek?

- Ezt nem tudom. Viszont a könyv eddig mindenre választ adott, így talán ez is benne van.-felelte kissé zavartan. Észrevettem, hogy miközben a könyvet lapozza az ujjai remegni kezdtek. Talán ez annak hatásra, amit az imént mondtam?

- Nos!-sóhajtott fel.-A végtagokban való erős bizsergés vagy áramütés hatását keltő érzés csak azok között jelentkezik, akik....várj, ezt a szót nem tudom kiolvasni.-ráncolta a homlokát.-Hm..ez most vagy a vonzalom szó vagy a virágoskert.

- Én a vonzalomra tippelnék.-emeltem fel a mutató és a középső ujjaimat, mintha csak anno az iskolában az órákon jelentkeztem volna. A szó megfejtésének hallatán Blair arcán apró pír jelent meg.- Tehát csak azokkal történik meg, akik erős vonzalmat éreznek egymás iránt.-fokoztam Blair pirosodását, amit el is értem. Szólni nem tudott csak bólintott.

Miután végeztünk a könyvvel visszamentünk a suliba. Volt még egy utolsó előadásunk, amit nem lett volna ajánlatos kihagyni.

- Nekem ott lesz órám.-mutatott az ellenkező irányba.

- Nekem pedig itt.-sóhajtottam és az előttünk lévő teremre mutattam.

- Akkor...még látjuk egymást.-mondta lehervadt mosollyal. A vágyódás a szemében elmondhatatlan volt, miszerint szeretne megölelni, de a reggel mondottak alapján csak sarkon fordult. Míg mielőtt azonban távol került volna tőlem a karja után nyúltam és magamhoz húztam. Nem engedtem neki, hogy bármit is szóljon, gyöngéd csókot nyomtam az ajkaira. Nem bírtam tovább, hogy ne érjek hozzá, teljesen belebolondultam.

- Nem azt mondtad ma reggel, hogy Aidan...

- Nem érdekel Aidan!-fogtam a kezeim közé az arcát, hogy jobban a szemébe nézhessek.- Nem ő fogja eldönteni, hogy kit szerethetek és kit nem!-Blair szeme csillogni kezdett a könnyektől, melyek elfedték.

- Amit nem rég mondtál... hogy gáz lenne, ha szerelmes lennél a húgodba...azt úgy gondoltad, hogy..?

- Igen.-vágtam rá rögtön.

- Részemről is gáz lenne, ha beleszerettem volna a bátyámba.-mosolygott, én pedig ismét megcsókoltam és magamhoz öleltem.