Ahogy közelebb ért hozzánk izmai megfeszültek. Blair egy szót sem szólt, én végig őt néztem.
- Hát már nem is üdvözölsz?-kérdezte félmosollyal az arcán. Jobb kezét nyújtott Blair felé, hogy megsimogassa az arcát, de Blair egy finom mozdulattal eltaszította magától. A fiú alkarján tetoválás díszelgett. Egy Nap volt, melynek közepén halálfej volt. Mellette egy írás, gondolom orosz.
- Nem láttuk egymást olyan régen, hogy okom legyen rá.-felelte Blair szárazan. A fiú csak bólintott zsebre dugott kézzel majd fölém fordult.
- Ő ki?-egyenesen a szemembe nézett, amitől a hideg futott végig a hátamon. Szürke szemei vészjóslóan hatottak, szinte szikrákat hánytak a gyűlölettől. Tudta ki vagyok.
- Kim SeokJin.-kezdett bele Blair, de Aidan nem engedte, hogy befejezze.
- Tudod a szabályt! Nem hozhatsz be ide holmi jöttmenteket az utcáról!
- Ő nem jöttment!-förmedt Aidan-re.- Hanem Ji Su Bim fia! Képessége van.-meg sem mertem szólalni, csak vártam. Aidan elmosolyodott majd fordult egyet.
- Hallottam olyan pletykákat, hogy rajtam kívül van egy másik fényőr...de hogy Ő...-nézett végül rám majd vissza Blair-re. Elnevette magát. Nem értettem, hogy mi ilyen mulatságos.
- Mégis mi ilyen vicces?-kérdezte Blair harsányan.
- Bocsánat, de valami másabbra számítottam. Egy kicsit...harciasabb kinézetre.
- Hát én sem erre számítottam.-mormoltam az orrom alatt, de meghallotta.
- Hogy mit mondtál?-kezdett felém közeledni.- Akkor mire?-ahogy velem szemtől szemben állt minden eddigi aggodalmam elszállt és felbátorodtam.
- Azt hittem...hogy egy komoly, és érett férfi fog előttem állni. De helyette csak egy öntelt tinigyereket látok.-szintén elmosolyodott.
- Túl nagy a pofád.-suttogta.- Azt hiszed, hogy másabb vagy mint én?
- Én nem kezdtem volna úgy a beszélgetést, hogy kinevetlek.-mondtam. Blair eközben csak állt és hol rám, hol Aidan-re nézett.- És igen, azt hiszem. Én tiszteletben tartanám, hogy rajtam kívül van egy másik fél, aki olyan képességgel rendelkezik, mint én, ráadásul első szülött FIÚ. De a te szemedben látom, hogy legszívesebben megölnél, csak hogy te légy az egyetlen.-magyaráztam végig a szemébe nézve. Látszólag belé fojtottam a szót, arca megrándult.
- Várd ki a végét. Talán te leszel az, aki megakar majd ölni. Csak nehogy elkéss vele.-fenyegetésnek vettem, amit utoljára mondott, de mielőtt még megszólalhattam volna, Blair közbe lépett.
- Ebből elég legyen Aidan! Melody azt mondta, hogy velem akarsz beszélni, itt vagyok!
- Csak köszönni akartam.-nyelt egyet a fiú.- De úgy látszik, hogy rosszkor érkeztem. Blair sóhajtott egy nagyot majd felém fordult.
- Beszélhetnék vele négyszemközt?-kérdezte, közben megérintette a kezemet. Jobbnak láttam, ha tényleg beszél vele, így bólintottam elhagytam a helyiséget. Az odavezető folyosón várakoztam.
- Miért viselkedsz így vele?-kezdett bele Blair.
- Nem tehettem mást, ezt hozta ki belőlem.
- Igen, persze...hülyén viselkedtél! Azt hiszed, hogy te vagy az alfa hím ebben a közösségben? Mint látod nem, és ebbe jobb ha beletörődsz!
- Különben?-kérdezett vissza Aidan.
- Különben leégetem az arcodról azt a szemtelen vigyort!-közölte vele a lehető legkomolyabban Blair, mire Aidan nevetni kezdett.
- Tüneményes vagy mikor dühösnek látlak.
- Az nem lesz tüneményes, amit az előbb mondtam.-felelte Blair és sarkon fordult.- Nem szeretném, ha Jin-nek bántódása esne. Megértetted?!
- Meg.-Aidan válasza halk és bizonytalan volt, de Blair-nek egyenlőre ez is elég volt. Én a bejárattól úgy három méterre foglaltam helyet és a fénnyel játszottam. Hol előhívtam, hol eltüntettem, de ahogy folyamatosan ezt csináltam felfedeztem valamit. A levegőben tudtam lebegtetni az apró kis fénygömböt. A kezemet eltávolítottam alóla, és úgy néztem a lebegő gömböt, de ahogy Blair közeledni kezdett hozzám a tenyerem közé zártam és elnyeltem. Kezdtem megszokni az erőt, amely eddig bennem lakozott, csodálatos volt.
- Kérlek, ne haragudj! Muszáj volt néhány szót váltanom vele, nem bízom benne.
- Semmi gond, de azért megnyugtató, hogy nem akar megölni.-nevettem zavartan.- Vagy tévedek?
- Úgy néz ki, hogy nem.-mosolygott Blair, majd visszaindultunk a központ felé.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Ti..együtt...voltatok?
- Nem.-rázta meg a fejét.- Nem volt köztünk semmi. Elég rég óta ismerem, együtt nőttünk fel, de ezen kívül semmi közünk nincs egymáshoz. -ez megnyugtatóan hatott rám, ugyanis kezdtem nagyon megkedvelni Blair-t és nem szerettem volna éppen Aidan-nel versengeni érte.- Talán jobb lenne, ha máshová mennénk.
- Rendben.-egyeztem bele mosolyogva, majd elhagytuk az épületet. Peter mosolygósan-mint mindig-fogadott minket.
- Vissza a városba, Mr. Jin?
- Igen, kérem.-feleltem.
- Ms. Blair, maga találkozott...
- Igen, találkoztam.
- Megtudhatnám, hogy miért beszél mindenki ilyen titokzatosan előttem erről a Romanova gyerekről?
- Csak megakarjuk óvni magát, Mr. Jin.
- Ezt majd én, Peter!-vette át a szót Blair.- Mindent elmondok, csak hagyjuk el a szigetet.
- Rendben.-feleltem majd beszálltunk a hajóba és a városba mentünk. Kíváncsian vártam Blair magyarázatát Aidan-nel kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése