-11-

A szigeten lakó emberek nem igazán vegyültek a városiakkal csak ha a szükség úgy kívánta. A városiak nem tekintettek rájuk máshogy, mint normál, new york-i lakosokra. A fény nyelők és fényőrök közül csak kevesen jártak át a városba. Blair, az apja, Melody a vezetőjük, és a hasonló képességgel rendelkező Aidan Romanova, aki minden jel szerint megszeretne majd ölni. Azonban hogy mikor kerülne erre sor...arról fogalmam sincs. Nem vártam a találkozást vele, de tudtam, hogy egyszer úgy is találkozunk.

- Will, hol van apa?-kérdezte Blair az öccsét, miközben egy nagy kosár frissen mosott ruhát cipelt.
- Nem tudom, nem láttam.-felelte egyszerűen a fiú miközben a tévé távirányítóját nyomkodta.
- Pedig tudnod kell, egész nap itthon mereszted a hátsód, csak láttad mikor elment!
- Nem tudom, nem láttam.-ismételte meg válaszát.
- Iszonyú nagy segítség vagy, mondhatom!-förmedt Will-re, aki nagyot sóhajtott.
- Nem mondott semmi csak elment! Hagyj már békén! Úgy viselkedsz mintha az anyám lennél.-Blair egy pillanatra megállt és behunyta a szemét. Nem szerette volna kimondani, amire gondolt, nem akarta megbántani az öccsét azzal, amit mondana így csak lenyelte a torkában lévő gombócot és így szólt.
- Nem, nem vagyok. Rosszabb vagyok annál, a nővéred. Úgyhogy kérlek erőltesd meg az agyad és kérlek mond el, hogy hol van apa.-az utolsó három szót szünetetekkel mondta, nyugodt hangon. Wilhelm nagyot sóhajtott.
- Gondolom elment a városba. De azt már tényleg nem tudom, hogy azon belül hova.
- Köszönöm.-felelte Blair majd tovább indult a ruhával teli műanyag kosárral.

Már neki kezdtem a vacsora készítésnek mikor Joe toppant be az ajtón.
- Már megint főzöl?
- Szeretek főzni.-feleltem egyszerűen és szeletelni kezdtem a sárgarépát.- Attól mert te inkább gyors kajákat szeretsz enni, néha nem árt az egészséges étel.
- Tehát valami zöldséges dolog lesz?-kérdezte fintorogva.
- Zöldséges csirke.
- A csirke jöhet, de a zöldséget inkább hagyd.
- Inkább örülnél, hogy főzök! Különben találnod kellene valakit, aki helyettem csinálja!-vágtam hozzá ridegen.
- És ismét a nő dolog...-sóhajtott fel és leült a konyhaasztalhoz.
- Ott van a munkatársad Marta, ő elég csinos...
- Ez az. MUNKATÁRS.-hangsúlyozta.- Nem ajánlatos munkatárssal kezdeni és ezt neked is ajánlom.
- Ezt hogy érted?
- Osztálytárs, közeli barát...ilyesmi. Azok mindig kudarcba fulladnak.
- Ó! Pedig holnap randim lesz az évfolyam társammal.-feleltem, de ahogy kiejtettem a számon azonnal mellettem termett.
- Nem szaporítanám a szót, de azért néhány dolgot elmondok, mint jó fej nagybácsi...az első randin még ne tegyetek meg mindent, inkább várjátok ki a....-nem hagytam, hogy bejezze, egyszerűen ez a szöveg sértette a fülemet.
- Ne, ne ne! Joe...nem terveztem ilyen randit és amúgy is...tudom, hogy mit és hogy, nem kell a hegyi beszéd. Kérlek!
- Nem is volt kedvem erről beszélni.-felelte majd megveregette a vállam és hagyott tovább főzni.

 Már majdnem mindennel készen voltam mikor az órára pillantottam. Fél hat. Mintha valamit elfelejtettem volna. Próbáltam nem törni rajta a fejem de nem ment.
- Jin!-hallottam meg Joe hangját a nappaliból.
- Tessék?
- Neked nem kellene dolgoznod?-hirtelen leállt a kezem és felnéztem a vágódeszkáról.
- Bassza meg!-csattantam föl majd letettem a kést az ajtó felé rohantam.
- Hé, és a vacsi?
- Fejezd meg kérlek!-mondtam ki az utolsó szavakat és becsaptam magam mögött az ajtót. Letrappoltam a lépcsőházban, nem tudtam megvárni a liftet amíg felér. Azonnal a metróhoz siettem. Az az öt perc várakozás egy egész évnek tűnt míg megjelent a metró. A metró után még végig futottam egy utcát mire a benzinkúthoz értem.
- Neked nincs telefonod?-vágta hozzám Monster a kezében tartott rongyot mire gyorsan a telefonom után nyúltam. Hat nem fogadott hívás. Végig le voltam némítva, így nem hallottam ahogy csörög.
- Bocs, de teljesen elfelejtettem és a telefont sem hallottam.
- Várj.-mondta majd elvette tőlem a rongyot és erőteljesebben vágta hozzám.- Hogy tudod elfelejteni a munkát? Fogadni merek, hogy a kis csajjal voltál!
- Nem! Nem, csak egyszerűen elfelejtettem.
- Szerencséd, hogy jó fej vagyok! A főnöknek azt mondtam, hogy forgalmi dugóba keveredtél... Menj és beszélj vele.
- Kösz.-válaszoltam egy hálás sóhajjal és igyekeztem a főnökhöz magyarázkodni.