Ahogy megállt a kocsi a lakás előtt boldogság töltött el és a kocsiból való kiszállás után azonnal fölszaladtam a táskámmal együtt a lakásba. Joe-ra maradt a dobozok cipelése, de nem voltak nehezek, így segítségre nem volt szüksége. Benyitottam a szobámba és ledőltem az ágyamra. Joe követett.
- Akarod szétválogatni a dolgokat, vagy kuka?
- Azért átnézném.-feleltem majd elvettem tőle a dobozokat. Joe leült velem szembe miközben pakolászni kezdtem a dolgokat.
- Na és? Milyen volt újra Koreában?
- Szar.-mondtam egyszerűen és tovább pakolásztam. Nem említettem neki az se a ragyogós, se öngyújtós dolgot, valószínűleg hülyének nézne.- Vagy is Jiminnel jó volt találkozni és a családjával, de azon kívül semmi érdekes.
- Azért kicsit jobban lelkesedhetnél.
- Miért? Szar gyerekkorom volt. Flúgosnak tartott mindenki, az apám elhagyott engem és anyut. Rajta és Jiminen kívül senkim sem volt. A város kilökött magából. Nem szeretek visszamenni erről ennyit.-mondtam kissé indulatosan.-Ezeket oda is adhatjuk a rászorulóknak.-mutattam anyu régi ruháira.
- Majd elintézem.-válaszolta Joe majd kiment. Éppen időben, ugyanis elértem a kis törött lakatú dobozkához. Mindent félretéve az ölembe vettem és kinyitottam. Kivettem belőle a könyvet. Semmit sem értettem belőle, de nézegetni kezdtem. Egyre csak néztem az első oldal betűit, de egyenlőre semmit sem tudtam belőle kiszedni. Míg nem jó pár percbe beletelt mire kiolvastam az első szót. Fény. Legalább is, olyan volt, mintha ez lett volna odaírva. Ennek semmi értelme nincs, gondoltam és tovább lapoztam, mígnem felfedeztem benne az eddig ismert jelet is. Megpróbáltam valami érthetőt kiszedni a mellette lévő szövegből, melyben ismét feltűnt a "fény" szó, de ezúttal egy másikat is sikerült kiolvasnom. Nyelő. Mi a francot jelenthet ez? Ennek most már tényleg semmi értelme nem volt, így nem is idegesítettem magam fogtam és becsaptam a könyvet. Az ágyamra dobtam majd kimentem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt, de semmit nem találtam benne. Hurrá, ismét csak este lesz normális kaja. Ahogy visszazártam nekidőltem és úgy bámultam előre. Közben a konyhaasztalon megláttam egy doboz gyufát. Gondolom Joe kivette a zsebéből ugyanis próbál leszokni a dohányzásról kisebb eséllyel. Gondolkodás nélkül fogtam és felvettem. Forgatni kezdtem a kezemben majd kivettem belőle egy szálat. Vajon megismételhető, ami Jimin szobájában történt? Fogtam egy meggyújtottam majd lassan fölé helyeztem az ujjam. Az eszem megállt. Semmit sem éreztem. Egy csöpp melegséget sem és még az ujjam sem égett meg. Nem értettem majd ijedtemben, -hogy nem történt semmi- elfújtam a lángot és visszamentem a szobámba.
***
A metrót vártam mikor hátulról valaki megérintette a vállam.
- Reggelt Monster.-köszöntöttem.
- Elárulnád?
- Koreában.
- Minek?-kérdezte furcsa hanglejtéssel.
- Akadt még pár cucc, amit el kellett hoznom mert....
- Oké, oké ne folytasd.-szakított félbe.- Egyébként Blair hiányolt.-hirtelen azt sem tudtam, hogy ki az így kérdően néztem Monster-re.- A nyakláncos csaj.
- Ja, hogy ő.-kaptam fel a fejem.- Mégis miért?
- Honnan tudjam? Gondolom bírja a burád, vagy valami.-felelte közben a telefonját kezdte nyomkodni. Nem szóltam semmit, csak eleresztettem magamban egy néma "oké"-t és tovább vártuk a metrót.
Mint ahogy sejtettem senki sem hiányolt-Blair-en kívül- még néhány tanár azt sem vette észre, hogy távol voltam. De jobb is volt így, elmaradt a kérdezősködés.
- Azt megkérdezhetem, hogy hol voltál?-kérdezte Blair váratlanul az óra kellős közepén.
- Volt egy kis elintézni valóm Koreában.-még mindig figyelt és várta, hogy folytassam.- A régi házunkat megvették és el kellett hoznom még néhány holmit.
- Oh értem. És mikor költöztetek ide a szüleiddel?
- Anyám két éve maghalt, apám pedig elhagyta anyát mikor terhes volt.-megdöbbent, de sajnálkozó pillantást vetett felém.
- Nagyon sajnálom, nem tudtam.
- Semmi gond. Most jelen pillanatban a nagybátyámmal élek együtt, de jó ez így.-mosolyogtam.- Na és ti?
- Oh, én bostoni vagyok.
- És minden nap bejársz? Hogyhogy nem vagy kolis?
- Nem szeretek az lenni. Már próbáltam, de úgy döntöttem inkább minden nap metrózok.-egyetértően bólintottam, de ismét szemet szúrt a medálja.
- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de hol vetted ezt a nyakláncot? Csak mert nekem is ez a szimbólum van a gyűrűmbe vésve és még sehol nem láttam ilyet.-mintha csak szellemet látott volna kikerekedett a szeme és nem jutott szóhoz.
- Mégis honnan van?
- Anyámé volt. Fogalmam sincs, hogy honnan szerezte.
- Hogy hívták az anyukádat?-furcsálltam a kérdést, de válaszoltam.
- Ji Su Bim.-a lány már-már fehéredni kezdett, de tartotta magát.- Jól vagy?
- Igen, persze, persze csak...mindegy jól vagyok.-fogta meg a homlokát és nyelt egy nagyot.- Ezt el sem hiszem.-motyogta magában.- Kérdezhetek egy hülyeségnek hangzó dolgot?
- Persze.-feleltem.
- Igaz, szereted a fényt?-eléggé furcsa kérdés volt, de mi tagadás, igen, szeretem így bólintottam.- A birtokodban van egy könyv, ha jól sejtem.-ismét bólintottam, de nem tudtam, hogy honnan tudja. Elmosolyodott, de ekkor ki is csöngettek és kirohant a teremből. Utána akartam menni, de mire már kérődre vonhattam volna eltűnt. Érthetetlenül néztem a semmibe.
Este az angol beadandómat csináltam mikor megcsörrent mellettem a telefon. Monster volt az.
- Mizu?
- Van egy állás, ha gondolod. Nem nagy cucc, de első állásnak nem rossz.-felegyenesedtem ültemben.
- Mi lenne az?
- A benzinkúton autó mosás. Két főt keresnek. Na kell vagy nem?
- Persze, hogy kell!
- Akkor holnap még megdumáljuk.
- Oké.-válaszoltam azzal bontottam a vonalat. Mindig jól jön a fősuli melletti állás, így legalább volt esélyem másfelé is koncentrálni és a pénz sem jött rosszul.
Ahogy leakartam zárni a telefonomat észrevettem, hogy minden fény eltűnt belőle, hiába oldottam fel vagy zártam le. Aztán ahogy mérgemben már kiáltottam volna egyet megjelent egy kis fénygömb a tenyeremben. Megijedni sem volt időm, hogy esetleg kigyulladt a kezem annyira lesokkoltam. A tenyerem közepe kissé bizsergett, ezen kívül semmi fájdalmat vagy esetleg égést nem éreztem. Alig mertem levegőt venni, még csak pislogni sem pislogtam csak a tenyeremet bámultam a rajta lévő fénnyel, amiről sejtésem sem volt, hogy hogyan kerülhetett oda. Összecsuktam a markom és kialudt. Azonban ahogy ezt megtettem a testem megtelt melegséggel és szétáradt a végtagjaimban. Viszont, ahogy ujjaimat ismét kinyújtottam a fény visszajött. A számat nem tudtam összezárni a döbbenettől. A telefonomra néztem. Nem tudtam mit csinálok, így gondolkodás nélkül fogtam a fényforrást és a tenyeremet rátettem a telefonom kijelzőjére. A telefonom ismét világos és színnel teli lett. Valami oknál fogva a telefon fényeit eltudtam távolítani a készülékből és a saját kezemben tudtam megtartani azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése