-6-

Egész este csak járt az agyam. Mi ez a könyv? És mit keresett anyámnál? Még soha nem láttam, még csak nem is mutatta. Mi titkolni való volt egy ilyen könyvben?
Jimin szobájában dekkoltam mikor az íróasztalán megláttam egy kis, rózsaszín öngyújtót."Remény", ez állt rajta piros betűkkel a rózsaszín csillogó alapon. Reflexből felnyitottam majd meggyújtottam. A lángjában pillanatok alatt elvesztem majd az ujjaimat kezdtem mozgatni fölötte úgy, hogy próbáltam magam nem megégetni. Hirtelen Jimin lépett be.
- Jin!-szólított meg majd ledermedt.
- Hm?-néztem rá, azonban az mutató ujjam a lángon, pontosabban a lángban maradt. Jimin ijedt arcot vágott.- Mi az?
- Az ujjad!-mondta mire nyugodtan visszafordultam a gyújtó felé. Csak két másodperc alatt tértem észhez majd gyorsan elkaptam az ujjam, az öngyújtó pedig kiesett a kezemből. Rázni kezdtem az ujjam, azonban valami feltűnt. Nem fájt. Nem égett meg, még egy kis folt sem maradt. Mindketten tátott szájal figyeltük az ujjam.
- Mi a franc...-suttogta Jimin.
- Hogyhogy nem égett meg?-kérdeztem magamtól, de még mindig az ujjam bámultam.
- Azért nem kellene mégis hideg vizet folyatni rá?
- Nem hiszem, még fájni sem fáj.-feleltem majd megdörzsöltem.
- Haver...ez bizarr.-nézett rám én pedig bólintottam.- Egyébként is, hol találtad azt a szart?
- Az asztalodon.-mondtam majd átnyújtottam neki. Jobban megnézte.- Cigizel?
- Én nem...a húgom. Gondolom titokban, de nem éreztem, hogy hogy került ide.-nem sokkal később, hogy ezt kimondta Min-Jee lépett be a szobába.
- Oh, bocsi, csak itt hagytam valamit.-mosolygott mindvégig engem bámulva majd kikapta Jimin kezéből a gyújtót.
- Most már értem.-forgatta meg a szemét Jimin és leült mellém.- Nem értem, hogy mit bír benned.-húzta fel a szemöldökét.
- Most miért?-néztem rá, mire legyintett egyet.- Gyere kajálni.
- Mindjárt megyek.-mondtam, de akkor már a szobán kívül volt. Viszont mielőtt még a konyhába mentem volna újra megnéztem az ujjam. Hogy történt ez?

Egész éjjel álmatlanság gyötört és egyszerűen nem bírtam aludni. A tarkóm alá tettem a kezem és úgy bámultam a plafont. Jimin persze aludt mint a tej, és a horkolása sem volt éppen visszafogott.

Jimin alvás közben

Volt mikor arra eszméltem, hogy a takarója rajtam landolt, vagy éppen az egyik lábát szinte a számba nyomja. De nem is ez volt a legidegesítőbb. Lehet mások számára ez piti kis dolog, de számomra nem. Mi volt az a fény a régi házunkban, ami egyenesen a tenyeremből jött? Na és a mai eset? Immunis lennék a tűzre? Az lehetetlen.
 Másnap reggel búcsút vettem a családtagoktól. Még Min-Jee-t is megöleltem, aki kissé tovább ölelt a kelleténél.
- Remélem jössz még.-mosolygott Jimin édesanyja.
- Biztos jövök még.-feleltem, de azt a lelkem mélyén nem gondoltam komolyan. Jimin kivitt a repülőtérre.
- Hát akkor..jó utat haver.-mondta kissé lekonyult szájszeglettel.
- Úgy is találkozunk még. Nyáron meglátogathatnál New Yorkban.
- Vagy is te is jöhetnél. Téged több minden köt ide, és kiismered magad. Nálunk pedig mindig van hely a számodra.-lehajtottam a fejem.
- Tudod mit gondolok Szöülról.-mondtam mire Jimin bólintott.
- Azért egyszer-kétszer nem eshet nehezedre, hogy meglátogasd a legjobb barátodat.-elmosolyodtam.
- Csak azért jönnék Koreába, hogy lássam azt a hülye fejed.-feleltem és összeborzoltam a haját.- De mennem kell. Még beszélünk.
- Oké.-mondta egy mosoly kíséretében majd megöleltem és kiszálltam a jeepből. Kivettem a cuccomat majd becsaptam magam mögött az ajtót.
- Aztán jó legyél ChimChim.-nevettem mire jó barátom a középső ujja felmutatásával tisztelte meg viccelődésem.
- Megpróbálok.-kacsintott majd elhajtott.

A gépen ablak mellé ültem, így felszállás után részem volt a kilátásban. Csak bámultam kifelé bambán és közben már a lemenő napot kezdtem nézni. Gyönyörű volt. Mintha kötődést éreztem volna iránta, de nem jöttem rá, hogy miért. Elaludtam.
 Fél nap utazás után New Yorkban landoltam. Fáradtam leszálltam a gépről, megvártam a csomagjaimat és a repülőtért kijáratához mentem. Joe már várt, és vele együtt New York is.