-4-

Nagyjából egy nap után, este hétkor meg is érkeztem a szöuli repülőtérre. Őszintén szólva nem hittem, hogy újra itt találom magam, legalább is nem ilyen hamar. Két évvel ezelőtt jártam itt utoljára és nem terveztem a visszautat. Furának tűnhet, hogy nem akarok a szülőhazámba visszatérni, de megvan ennek az oka. Anyámon és Jiminen- a legjobb barátomon-kívül senkit sem akartam ismerni. Mindenki csak megszólt miszerint flúgos egy gyerek vagyok. Még azért is piszkáltak, amiért annyit néztem a Napot és a naplementét. Sokak szerint búvalbélelt voltam, pedig nem. Csak nem voltam társasági gyerek és ennyi. Nagyon reméltem, hogy senkivel sem futok össze és senki sem kezd el kérdezősködni. Csak fogom anyám cuccait és visszahúzok New York-ba.
Ahogy leszálltam a gépről megcsapott az a különleges, koreai levegő. Teljesen más volt a New York-i, kicsivel tisztább. Azonban szerettem volna minél hamarabb, ha csak másodpercekkel hamarabb is, de eltűnni innen. Fogtam a telefonom és tárcsáztam Jimin számát.Hamar felvette.
- Hello. Már megérkeztél?-kérdezte.
- Igen, kitudnál jönni elém?
- Persze, azonnal indulok.-válaszolta majd letette.
Húsz perc múlva megláttam egy fekete terepjáró fényeit, ahogy felém villognak. Azonnal tudtam, hogy Jimin az. Mellém állt majd lehúzta az ablakot.

PARK JIMIN

- Kéne egy fuvar?-kérdezte azzal a mókus képével, ahogy kihajolt az ablakon. Fekete fürtjei még mindig  ugyanúgy álltak mint két évvel ezelőtt és feltehetőleg nőni sem igazán nőtt. A mosolya még mindig a füléig ért.
- Mizu ChimChim?-kérdeztem majd kezet fogtunk.
- Nem sok. Na gyere szállj be.-mutatott a másik ülésre én pedig bedobtam hátra a cuccom majd beültem az anyósülésre.
 Egy lakótelepnél álltunk meg.
- Még mindig a szüleiddel élsz?-kérdeztem miközben kivettem a táskámat.
- Igen..tudod, gondolkodtam, hogy elköltözöm, de még nem tudnék megélni abból a kis fizetésből, amit keresek.
- Majd csak összejön.-bátorítottam.- Amúgy, tényleg nem gond, hogy idejöttem?
- Nem! Nem, dehogy. Gyere csak.-mondta én pedig követtem. Felmentünk a 13\b lakásba, ahol nagy örömmel fogadott Jimin édesanyja. Egészen hozzászoktam már az angol nyelvhez, idejét sem tudom, hogy mikor használtam az anyanyelvemet. Azonban eléggé üdítőnek hatott, ahogy meghallottam Jimint és az édesanyját koreaiul beszélni.
- Jin! Micsoda öröm, hogy újra látlak. Mi szél hozott erre?
- Elvileg megvették a régi házunkat és maradt még ott pár holmi. Azért jöttem, hogy elvigyem.
- Értem, de gondolom ma már nem akarsz menni.
- Nem, holnap gondoltam.-feleltem.
- Nos, akkor épp időben jöttél. Ugyanis kész a vacsora. Biztos éhes vagy.
- Igen, egy kicsit.-vallottam be, hiszen már régóta nem ettem. Jimin anyja elmosolyodott majd bevezetett a konyhába. Jimin édesapja már az asztalnál ült.
- Üdv, Jin.-köszöntött majd kezet fogtunk. Férfias kézfogás volt, éreztem a tenyerén lévő kemény érdességet, bár nem tudom, hogy a kávézójában hogyan lehet egy keze ember érdes.
- Jó estét Youngjae.-üdvözöltem én is majd leültem.
- Hát te? Újra itt?-ha tudnám még hányszor fogom megkapni ezt a kérdést...
- Csak néhány holmiért jöttem, ami a régi házunkban maradt. De feltehetőleg holnapután már utazom vissza Amerikába.
- Értem..na és milyen New York?-kérdezte miközben előre dőlt az asztalnál.
- Nagyon forgalmas. De tényleg, szinte mindig van valami zűrzavar, de azon kívül tud kellemes is lenni. Szeretek ott élni.-Youngjae elmosolyodott.- És, hogy megy a kávézó? Nem fárasztó minden nap órákig autózni Busanba?-vissza kérdeztem, nem akartam bunkó lenni. Meg persze amúgy is érdekel az Alice's Table nevű kis kávézó, már régen jártam ott.
- Nem járok be minden nap, csak hétfőn és pénteken. De, hogy addig se meresszem itthon a hátsómat és hogy még több pénzt keressek egy építkezésen dolgozom.-így már értem a érdességet a tenyerén.
- Már nem is tudom mikor jártam utoljára az Alice's Table-ben. Vagy három- négy éve.
- Volt az már öt is.-javított ki Jimin, miközben az anyjának segített a terítésben. Ahogy készen lettek Jimin felkiáltott.
- Törpék! Gyertek enni!-ezen mindig elmosolyodtam. Volt még rajta kívül két anyaszomorító a családban. A húga és az öccse. Bár nem értettem, hogy miért hívja őket törpéknek mikor csak két évvel voltak tőle fiatalabbak.
- Ne kiabálj már ChimChim, jövünk.-hallottam meg a húga, Min-Jee hangját. Azonban mikor meglátott alábbhagyott a pufogással és sziporkázóan, csillogó szemekkel köszöntött.- Sz-szia Jin.
- Szia Min-Jee.-köszöntem vissza mosolyogva ő pedig egy sóhaj kíséretében leült. A tizenhat éves lány láthatóan zavarban foglalt helyet és próbálta nem a tekintetemet keresni, nehogy szivárványt kezdjen folyatni a szájából. Közben az öccse, Ji Bin is megérkezett.
- Hello Jin.-fogott velem kezet majd ő helyet foglalt.
 A vacsora nyugodt körülmények között, igazi családi hangulatban telt el és a naengmyeom (hideg koreai tészta) is nagyon finom volt. Igaz az eleje úgy indult, hogy Min-Jee volt zavarban, azonban ahogy telt az idő, én jöttem zavarba. Szinte fel sem mertem nézni a tányérom felől, Min-Jee annyira bámult. Epekedve nézett és várta, hogy fölpillantsak rá.
- Min-Jee, ne csorgasd már a nyálad!-szólt oda Jimin.
- Kösz szépen! Kösz, hogy így beégettél!-pattant fel Min-Jee az asztaltól majd háborogva bezárkózott a szobájába. Jimin és öccse kacagni kezdtek, amit édesapjuk nem nézett jó szemmel így azonnal abbahagyták.
 Vacsora után Jimin szobájában foglaltam el a helyemet egy matracon, ami roppant kényelmes volt. Még lefekvés előtt beszéltünk pár szót.
- Na és? Holnap mi a terved?
- Hát először is bérelnem kell egy kocsit...
- Minek? Itt a jeep, vidd el nyugodtan.
- De biztos nem lenne gond?
- Miért lenne? Apu csak pénteken megy Busanba, holnap pedig céges autóval megy dolgozni.
- Hát akkor köszönöm.-mosolyogtam majd elhelyezkedtem a matracon.
- Nincs mit, na de mesélj kicsit New York-ról. Vannak ott jó csajok?
- Na helyben vagyunk...
- Most miért? Na vannak jó nők, vagy nem?
- Hát vannak. Bár a többségnek kissé lotyós kinézetük van.
- Az nem baj! És..neked akadt már társad?-kérdezte én pedig gondolkodni kezdtem. Magam sem értettem, hogy miért gondolkodom, egyszerűen csak rá kellett volna vágnom, hogy nem, nincs. De nem ezt tettem. Hirtelen eszembe jutott Blair.
- Van egy lány...de csak tegnap előtt találkoztunk.
- Csak nem belezúgtál rögtön?
- Nem, nem azt nem mondanám, csak...van benne valami..valami különleges.-feleltem elmélázva.
- Hú öcsém, itt komoly gondok vannak.-húzta félre szájszegletét.
- Na jó, inkább hagyjuk.-legyintettem majd magamra húztam a takarót.- Jó éjt ChimChim.
- Hagyd ezt a ChimChim dolgot. Utálom, ha így szólítanak.-dörmögte. Azóta szólítom így, mióta hallottam a húgától. Min-Jee nagyjából négy éves lehetett és nem tudta kimondani a bátyja nevét. Ekkor ragadt rá ez a név és azóta van mikor így szólítom.
- Oké ChimChim.
- Kapd be.-elnevettem magam.- Ja, amúgy bocs Min-Jee viselkedésért.
- Nem tesz semmit. Sőt, aranyos volt.-ahogy ezt kimondtam mozgolódást hallottunk az ajtó elől.
- Húzz már innen babzsák!-üvöltötte ki Jimin. Feltehetőleg Min-Jee állt az ajtó előtt.
- Babzsák?-kérdeztem értetlenkedve.
- Olyan a feje mint egy babzsáknak.-magyarázta én pedig okvetlenül elmosolyodtam, de mellé egy ásítás is társult. Aludnom kellett. Holnap dolgom volt.