-19-

Hazafelé tartottam, mikor egy lányt láttam a lakásunk előtt álldogálni. A sötétben nem sokat láttam az arcából, de ahogy közelebb értem a vonásai láthatóvá váltak.
- Blair!-szólítottam meg és odasiettem hozzá.-Mit keresel itt?
- Csak látni akartalak.-szipogott és tudtam, hogy nem csak ez az oka az itt tartózkodásának. Nem volt szívem hazaküldeni, megsimogattam a vállát és behívtam. Mikor felértünk Joe még a konyhában üldögélt. Általában mindig megvárt.
- Te vagy, Jin?
- Nem, hanem a baltás gyilkos.-humorizáltam és becsaptam magam mögött az ajtót. Joe felől kuncogás hallatszott és az ismerős recsegés, mikor felállt a székről. Nem számított, hogy vendéggel érkezek, így megdöbbent, mikor meglátta a mellettem álló lányt.  Köntösét sietve összébb húzta és kihúzta magát. Megköszörülte a torkát.
- Nem említetted, hogy vendéged lesz.
- Nem is terveztem, de kellemes meglepetés ért. Tudod..."vészhelyzet" van.-mondtam idézőjeleket mutatva az ujjaimmal. Joe megértően bólintott, aztán Blairre nézett.
- És? Ki a hölgy?
- Blair, ő itt a nagybátyám Joe. Joe, ő itt Blair. A barátnőm.-mosolyogtam az utolsó szó kimondása után.
- Nagyon örvendek.-mosolygott Joe és kezet fogott Blair-rel.
- Szintúgy.-viszonozta a barátnőm.
- Na, de mi felmegyünk. Jó éjt Joe.-köszöntem el és megragadva Blair kezét magam után húztam a szobámba, még mielőtt Joe kínos sztorikat kezd mesélni.
- Aztán csak óvatosan!-hallottam meg nagybátyám hangját, majd miután előretessékeltem Blairt megragadtam az asztalomon heverő baseball labdát és egyenesen Joe-nak vágtam. Fájdalmas "Ááúú" hallatszott be a szobámba, majd egy elégedett mosollyal bezártam az ajtómat.
- Kedves a nagybátyád.-mosolygott Blair és leült az ágyamra.
- Igen, szerencsém van vele.-bólogattam és mellé telepedtem.
- Hogyhogy vele élsz?-a kérdés hallatán a szívem kissé összeszorult, a homlokomat ráncoltam és a padlót kezdtem fürkészni.
- Ez, hosszú történtet. Viszont most azt szeretném tudni, hogy mi a valódi oka annak, hogy itt vagy? Persze örülök neki, de annak nem, hogy a szemed könnyes és kidörzsölt. Mi történt?-kérdeztem, most viszont Blair kezdte a padlót fürkészni.
- Csak..nem bírtam a szigeten maradni.-mondta és a csuklóját kezdte dörzsölgetni. Az ujjai után nyúltam és összekulcsoltam az enyéimmel. A bizsergés hatására apró mosoly jelent meg az arcán.
- Miért nem bírtál?
- Elmondom, de ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni!-emelte rám végre gyönyörű zöld szemeit. Bólintottam. Nagyot sóhajtott és belekezdett.- Beszéltem ma Aidannel. Megint azzal jött, hogy ne foglalkozzak veled, és hogy hülye vagyok, hogy rád pocsékolnám az erőmet.-rázta a fejét miközben beszélt.- Erre bepöccentem, megmondtam neki, hogy mit gondolok, mire felhozakodott az anyámmal, miszerint ő bolond volt, hogy apám miatt veszni hagyta az erejét.-mondta egyre dühösebben, a végére pedig sírásba kezdett. A tenyerébe temette az arcát, mire fogtam és magamhoz húztam. A fejét szorosan a mellkasomba temette és körbefogta a derekamat. A haját kezdtem simogatni, aztán a hátát. Nem bírtam tovább feszegetni a témát, csak hagytam had sírjon.
- Az édesanyád nem volt bolond. Gondolom...nagyszerű asszony volt.-mondtam ki, amit épp akkor gondoltam.
- Az volt.-motyogta, de a fejét nem emelte el a mellkasomtól. Éreztem, ahogy levegőt vesz, majd kifújja, minden egyes lélegzetvétele érződött a ingemen keresztül a bőrömön. Szerettem volna egész este a karjaimban tartani és a hátát simogatni, miközben a légzését hallgatom.
- Ha szeretnél, akkor itt maradhatsz.-súgtam a fülébe, Blair pedig bólogatni kezdett. Elég későre járt már, de nem érdekelt. Se a holnapi nap, sem az iskola, se a munka, semmi. Csak Ő. Ahogy ott ültünk, eszembe jutott valami.
- Van egy ötletem.-mondtam mosolyogva, mire Blair a szemembe nézett.
- Mi?-elhúzódtam tőle és az ajtó felé mentem.- Maradj itt! Csak öt percet adj!-mondtam és azzal kiviharoztam a nappaliba. Blair döbbenten és mozdulatlanul ült az ágyamon, míg nem szemet nem szúrt neki egy kép. Az íróasztalom volt, egy ezüst keretben. Előtte egy dezodor, és néhány könyv foglalt helyet. Alig lehetett látni, azonban Blair mégis kiszúrta. Kiemelte a könyvek közül és jobban szemügyre vette.

Blair
A keret ezüst széle azonnal szemet szúrt. Érdeklődve mentem az asztalhoz és örömmel láttam, a rajta lévő embereket. Jin és minden bizonnyal az édesanyja. Jin nem lehetett több, mint tizenhat, mosolyosa sugárzott, ahogy átkarolta az édesanyja vállát. Csupán csak egy kép volt, mégis látszott mennyire szeretik egymást. Az anyja alacsony volt, arcát megviselték az évek, és talán még valamilyen betegség is, mégis boldog volt, ahogy a fia mellett állt. Okvetlenül is elmosolyodtam, ahogy nézegettem a fotót. Talán ez volt a legőszintébb és legörömtelibb kép, amit eddig láttam. Szívesen nézegettem volna még Jin bajos arcát, mikor benyitott az ajtón.

Jin
- Ne less!-utasítottam, miközben a tűzlépcsőn vezettem felfelé, tenyeremmel eltakarva a szemét.
- Igaz nem akarsz lelökni a tetőről?-nevetett, mire egy bizonytalan "Hát..."-ot mondtam.- Jin, ne már!
- Nyugi, csak vicceltem!-nevettem én is, majd megálltunk, ahogy a tetőre értünk. Középre állítottam és lassan elvettem a tenyeremet a szemei elől.- Még ne less!
- Oké.-felelte és mélyeket kezdett lélegezni. Arcán izgatottság ült, reméltem, hogy tetszeni fog neki a meglepetésem.
- Rendben. Kinyithatod.

Blair
Ahogy kinyitottam a szemem különböző méretű fénygömbök kezdtek lebegni felém. Mintha tűzgolyók lettek volna, még soha nem láttam ilyen jelenséget, egyszerűen lenyűgöző volt és gyönyörű. Jinre néztem, aki mellettem, zsebre dugott kézzel mosolygott.
- Ezt te csináltad?
- Igen.-bólintott.- Olyan szomorú voltál, és gondoltam örülnél egy kis fénynek a sötétségben.-a szavak melyek elhagyták a száját a lelkembe vésődtek. A metafora amelyet mondott magával ragadott, nagyon tetszett. A könnyek ismét megjelentek a szemeimben, de mielőtt még letörölhettem volna őket, Jin intézkedett helyettem.
- Te vagy a fény a sötétségben.-feleltem majd Jin ujjai átvándoroltak a derekamra. A melegség átjárta a testem, ahogy a kezeit magamon éreztem.- Szeretlek Jin.-böktem ki végül remélve, hogy viszonozza az érzéseimet.
- Én is téged.-súgta és megcsókolt.