-28-

Egy kis időre inamba szállt a bátorságom, de ahogy a mellettem lévő lányra pillantottam, béklyók között, szemeit könnyek csípték, egyetlen célom volt. Kivinni őt innen.

 Csupán csak egy pillanatig nem figyeltem, tűzgömb suhant el a fülem mögött. Odébb ugrottam. A fülem után kaptam. Sértetlen. Szerettem volna én is Aidan arcába csapni egy fénycsóvát, de nem tudtam. A fény szinte a tenyerembe ragadt, de aztán észbe kaptam. Tudom lebegtetni! Gyorsan koncentráltam, utasítottam a fényt, ami szikrázni kezdett, majd Aidan felé kezdett suhanni. Ahogy a közelébe ért egyszeriben elnyelte. A tenyerébe zárta, és magába szívta. Megijedtem. Így képtelen leszek ártani neki.

 Mosolygott. Feldühített, bántani akartam. Elindultam felé, és dobálni kezdtem a szikrázó gömböket. Egy darabig állta, de aztán az egyik betalált. Éppen az arcába. Az erős fény bánthatta a szemét, ugyanis hátrahőkölt és a falnak támaszkodva kapott a szeméhez, hangosan felszisszenve.

- Akkor játszunk így.-köpte, majd felegyenesedett. Mindkét tenyerét egymás mellé tette, amik hirtelen lángra kaptak. Arra számítottam, hogy egyszerűen tűz sugárt lő rám, akár csak egy sárkány, mikor tüzet okád. A két tenyerében lévő tűzgolyókat egybe gyúrva emelte fel, és felém irányította. Az első gondolatom az volt, hogy ma meghalok, egy rohadt nagy tűzgolyó által, de mikor az felém közeledett, felemeltem a kezem. Akár csak egy kosár labdát, röptében elkaptam. Nem égetett, még csak meleg sem volt. Ekkor jutott eszembe Jimin, és a gyújtó. Immúnis vagyok. 

 Úgy tartottam a kezeimben, ahogy egy labdát, de aztán éreztem, ahogy a tűz áramlani kezd az ereimben, egyre több és több, belülről feszít szét.  A kezemből eltűnt a tűz, magamba zártam.

 Aidan dühös lett, egyetlen szó nélkül gerjesztett újra tüzet, és felém futott. Egyetlen másodperctől volt attól, hogy lesújtson rám, de elkaptam az alkarját. Szinte már az egész karja lángolt, de én mégis tartottam, nem hagytam, hogy hozzám érjen. Csak szorítottam, és szorítottam az alkarját, mikor éreztem, hogy gyengülni kezd. Rápillantottam. Verejték csillogott a homlokán, szemét összeszorította, mintha szenvedne. A kezemre pillantottam. A tűz, ami a karját járta át, az én kezembe kezdett áramlani. Éreztem a tűz, kellemes melegét a szervezetemben, ismét feszítő, de mégis adrenalin dús érzés járta át a testem. Még többet akartam belőle, egyszer csak szorítottam Aidant, azt akartam, hogy egy parázs se maradjon benne. Már az összerogyás szélén volt, mikor megálljt parancsoltak.

- Jin!-szólt mellőlem a lelkemet simogató hang. Ennyi elég volt, hogy abba hagyjam. Fogtam és ellöktem magamtól. Aidan magzatpózban feküdt a hideg kövön. Olyan kiszolgáltatottnak tűnt, kedvem lett volna legalább kétszer belerúgni elernyedt testébe. De az ötletet hamar elvetve Blair-hez siettem és eloldoztam. Felült az ágyon és szorosan magához húzott. Zokogni kezdett.

- Semmi baj...-lihegtem.-Minden rendben lesz.-simogattam meg a haját.

- Hogy csináltad ezt?-kérdezte és felemelte a kezemet.

- Nem tudom.-ráztam a fejem.- De ha nem lettem volna rá képes, most én feküdnék ott.-mindketten Aidanre pillantottunk, aki közben nagy nehezen a falnak támaszkodva lihegett. Rosszabbul nézett ki, mint egy zúzódásokkal teli ember, akit éppen most hagytak jól helyben, eltekintve attól, hogy rakta egyetlen egy dudor sem volt. Elvettem az ereje forrásának csaknem nyolcvan százalékát. Gondolom ez olyan, mintha lecsapoltak volna tőle jó néhány liter vért egyszerre. Legyengült.

- Ha bántani merted volna, ennyit sem hagytam volna neked.-sziszegtem, közben még mindig szorosan Blairt ölelve.

- Eszem ágában sem volt őt bántani.-suttogta, még mindig ernyedten.
- Akkor miért hoztál ide?-szakadt el tőlem hirtelen Balir, és leugrott az ágyról.
- Csak Jint akartam idecsalni.
- Te szemét állat!-indult meg Aidan felé Blair, de megállítottam.- Mi jutott eszedbe?!
- Megakartál ölni? Nem igaz?-kérdeztem nyugodtan.
- Azt akartam tenni, amit te velem.
- Elakartad venni az erőmet.-mondtam határozottan.- Miért? A versengés miatt? Mert csak egy képességgel született lehet fiú lehet?-kérdeztem, de tudtam a választ. Aidan nem felelt. Hallgatás beleegyezés.
-Önző pöcs. Megérdemelted volna, ha Jin az utolsó szikrát is elveszi tőled!-köpte Blair még mindig dühösen.- Menjünk innen!-nézett rám Blair és magával húzott. Visszanéztem Aidanre. Ahogy ott ült, szinte élettelenül, sápadtan, egy fikarcnyi megbánást sem éreztem. Az ereje az ereimben áramlott, de jól tudtam...egy kis szikra is gerjeszthet még lobogó tüzet.