Már fél órája vártam, mikor megpillantottam a bejáratnál. Ahogy meglátott az arca felderült, szemei sugároztak. Egy kósza hajtincset a füle mögé söpört, látszott, hogy kissé elpirult. Gyönyörű volt, de akármennyire szerettem volna vele lenni, nem tehettem.
- Szia Jin.-állt elém boldogan és átölelt. Képtelen voltam nem viszonozni, de sugárzott rólam, hogy valami gond van.- Mi a baj?
- Ez az egész...nem fog működni.-kezdtem bele, a hangom remegni kezdett.
- Miért?-kérdezte, de nem akartam neki megmondani, hogy beszéltem Aidan-nel. Azonban egy szót sem kellett szólnom.-Aidan miatt?- arca elkomorodott és tett egy lépést hátrafelé. - Mit mondott neked?
- Azt hogy...hagyjalak békén és ha megtudja, hogy elvettem az erődet, kicsinál.-feleltem karba tett kézzel. Blair hirtelen lesápadt, de még mindig nem ugrott be, hogy mit jelentsen ez.- Mit jelent az, hogy elvenni az erődet? Hogyan tudnám?-Blair megsimította a homlokát, kissé zavarban volt.
- Kissé kínos erről beszélnem, de emlékszel, hogy mit mondtam még a legelején? Hogy édesanyám feláldozta az erejét, hogy együtt...maradjon apámmal.-gyorsabban esett le, mint gondoltam.
- Ó!-sóhajtottam fel, de ettől a ténytől kissé én is zavarba jöttem. Most már értettem Aidan miért aggódik annyira.
- Akkor sem értem Aidan miért avatkozik ebbe bele, neki nem mindegy, hogy..
- Hé, hé, nyugi.-fojtottam belé a szót és megérintettem a vállát, de ahogy elfordította a fejét összeráncolt homlokkal néztem rá. Nyakán sötét folt volt, mintha megégett volna. Nem is akárhogyan. A folt tenyér alakú volt.- Ez meg mi?-kérdeztem és megérintettem a nyakát.
- Semmi, csak, ügyetlen voltam.-dadogta, de szavai egyáltalán nem voltak hihetőek.
- Aidan tette, igaz?-nem szólt semmit. Úgy tartottam, hogy a hallgatás beleegyezés. Fújtattam majd megsimogattam az arcát. Elmosolyodott. Nem érdekelt, hogy Blair mivel dühítette fel, akkor sem tehetett ilyet. Kis híján majdnem kiégette a bőrét, akár komolyabb sérülést is okozhatott volna neki. Nem hagyhattam annyiban.- Majd én intézem.
- Ne, Jin!-kapott a kezem után.- Fölösleges.
- Bízd rám.-mondtam majd csókot nyomtam a homlokára.- Mennem kell órára. Még találkozunk.-elindultam a történelem előadó felé a bennem lappangó dühvel együtt. Nem érdekelt, hogy megfenyegetett, ezek után azért sem hagynám őt békén.
- Hé, cuncika!- a jobb oldalamra néztem, mikor megláttam Monster vigyorgó arcát. Hirtelen fel sem fogtam, hogy hogyan szólított meg, de nem akartam elrontani a kedvét, így én is hasonlóképpen köszöntöttem.
- Hé, mizu mucóka?- a szemöldökeit föl-le kezdte mozgatni, de a mosoly még mindig nem tűnt el ajakiról.- Igen?
- Láttam ám, hogy te meg Blair...-kezdett bólogatni.- Lemaradtam valamiről?
- Nem, nem maradtál le. Szombaton randiztam vele és elég jól éreztem magam.-feleltem. Természetesen arról nem számoltam be neki, hogy találkoztam azzal a sráccal, akivel ugyanarra a képességre tettünk szert, no meg persze arról sem, hogy ez a srác meg is ölhet, vagy akár én is őt.
- Ó, öcsém, te belezúgtál.-felelte Monster kifejezéstelen arccal.- Mondjuk nincs azzal semmi gond!-emelte fel a két kezét védekezésképpen.- Na gyere, menjünk órára, aztán még dumcsizunk.- az utolsó szót rendkívül nyávogós hangon mondta, én pedig csak gondolkodni bírtam, hogy ma miért van Monster-nek ilyen lányos napja.
A suli után éppen, hogy hazaértem már készülődhettem is visszamenni a benzinkútra. Jól jött a fősuli mellett a plusz pénz, de néha úgy gondoltam, hogy ez már túl sok. Igaz, hogy csak a kocsi szélvédőket kellett lemosnom és néha megtankolnom egy egy tankot, de időben ez nagyon sok volt. Azonban nem nyavalyogtam és megcsináltam.
Mikor hazaértem végül este kilenckor legszívesebben az ágyba dobtam volna magam, de valami szemet szúrt az íróasztalom sarkában. Az a doboz, amit még Koreából hoztam el. Még mindig nem pakoltam el? Az asztalhoz mentem és felvettem. Még mindig benne volt a könyv és az a fura mütyür. Leültem az ágyamra, hogy elővegyem őket, mikor eszembe jutott valami. Csak így, itt ülni, unalmas lenne. Fogtam magam és kiviharoztam a nappaliba. Joe már aludt, így halkan mentem. A nappaliból nyíló ablaknál van egy tűzlétra, ami egyenesen az épület tetejére vezet. Kinyitottam az ablakot és mászni kezdtem, kezemben a dobozzal. Mikor felértem megcsodáltam a kilátást. Gyönyörű volt és még mindig zajos, ami tökéletesen illet a látványhoz. Nem tudtam volna ezt a helyet csöndesnek elképzelni. Miután eleget álltam és nézelődtem, törökülésbe ültem és az ölembe vettem a dobozt. Nem láttam sokat a sötétség miatt, és már majdnem a telefonom után nyúltam, hogy bekapcsoljam rajta a zseblámpát, mikor eszembe jutott, hogy Jin! Te fényőr vagy! Előhívtam a fényt, és hogy ne keljen végig a kezemben tartani lebegtetni kezdtem. Az első dolog, amit kivettem a dobozból a henger alakú kis dolog volt. Még mindig nem jöttem rá, hogy mégis mi a jó fene lehet ez, azonban addig forgattam a kezemben, hogy végül rájöttem. Nézegetés közben a lebegő fénygömb felé tartottam, amit elnyelt. Magába zárta a fényt, és benne világított tovább. Hihetetlen. Azonban nem szerettem volna, hogy benne maradjon így beledugtam a mutató ujjam, melynek segítségével ki is szedtem.
A következő a könyv volt, amit még mindig nem tudtam elolvasni. Olyan írásjelek voltak benne, amelyeket még életemben nem láttam. Reméltem, hogy Blair érti valamilyen szinten, így úgy határoztam, hogy holnap magammal viszem a suliba. Viszont annak ellenére, hogy nem értettem belőle semmit végiglapoztam. Már majdnem a végénél jártam, mikor megpillantottam egy érdekes rajzot. Egy férfit ábrázolt és a két tenyere lángolt. Először azt hittem, hogy azok fénygömbök akarnak lenni, de nem lehettek azok, hiszen tisztán látszottak a lángnyelvek. Blair megégett nyaka és Aidan jutott az eszembe. Talán neki is van ilyen képessége? Nem csak fényt tud teremteni, hanem tüzet is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése