-25-

Három hét telt el, hogy elmondtam Monsternek a titkomat. Azóta az egyetemet is ott hagytam, és a benzinkúton kezdtem dolgozni teljes állásban. Megüresedett egy állás, mikor kiderült, hogy az egyik alkalmazott benzint lopott és feketén kezdett kereskedni vele. A főnök azonnal felvett, mikor jelentkeztem az állásra.
 Monster azóta nem keresett, hogy megtudta ki is vagyok. Talán azt sem tudja, hogy ott hagytam a sulit, hiába a sok üzenet, amit neki hagytam, egyikre sem válaszolt. Lehet, hogy haragszik rám. De ugyan miért? Esetleg azért, mert elárultam neki, hogy fényőr vagyok? Vagy, hogy eddig eltitkoltam előle? Nem tudtam, de jobbnak láttam, ha nem zaklatom a kérdéseimmel. Úgy csak még jobban eltaszítom magamtól. Reméltem, hogy magától megkeres, de ez nem következett be. Egészen a mai napig.
 Ma én voltam beosztva a pénztárnál, vásárló után vásárló egész áldott nap. Hol az egyes, kettes, vagy hármas kutat mondták felváltva, volt aki autót mosott, aki kerekeket pumpált. Rengeteg embert fordult meg, köztük Monster is. Meglepetten figyeltem, ahogy csuromvizesen állt elém. Csak akkor vettem észre, hogy kinn zuhog az eső. Felálltam a székről és összefontam a karjaimat a mellkasomon.
- Helló.-kezdte.
- Szia.-köszöntöttem én is alig hallgatóan és megköszörültem a torkom.- Fizetni szeretnél?-kérdeztem, de  jól tudtam, hogy nem. Még jogosítványa sem volt, kocsija meg pláne.
- Nem, én csak kíváncsi voltam, hogy hol dolgozol.
- Ott, ahol te is, minden este. De mostanság nem látni téged gyakran.-feleltem.
- Igaz.-bólintott és nagyot sóhajtott.- Figyelj, nem kerülgetem a forró kását, ismersz már.  Sajnálom, hogy eltűntem, és nem válaszoltam egy üzenetedre sem, de lesokkolt, ami láttam. És az, hogy ott hagytál egyedül a szarban a többi nyomorékkal, épp most, vizsgák közepette, kicsit szarul esett.
- Kénytelen voltam ott hagyni, nem éreztem azt, hogy tovább tudnám folytatni. Teljesen hidegen hagyott az egész.
- És inkább melózol egy koszos kis benzinkúton?
- Ne kezd te is a sok lelki szarságot úgy, mint Joe! Kaptam tőle eleget, nem kell, hogy még te is kioktass!
- Jó, bocs.-felelte megbánóan.
- Én hoztam meg ezt a döntésemet, és kész. Nem erőltethettem tovább a sulit, csak meghúztak volna mindenből.
- Oké, elhiszem. Na és Blair?-váltott témát-Vele mi van?
- Napok óta nem érem el, ha pedig otthon keresem mindig azt mondják, hogy épp nincs otthon. A suliban nem vettél rajta észre semmit?
- Nem jár suliba.-ráncolta meg a homlokát.
- Tessék? De, mégis mióta?
- Csaknem azóta, hogy nálad jártam és ő is ott volt. Akkor láttam őt utoljára.
- Csak viccelsz, igaz?-kérdeztem kikerekedett szemmel, levegőt is alig kapva.
- Miért viccelnék? Jin, történt valami?-gondolkodóba estem. Mi van, ha Aidan, vagy valaki más megtudja, ami történt? Hogy nincs többé ereje? Azonnal beszélnem kell valakivel.
- El kell mennem!-mondtam és lekaptam magamról az egyen kabátot, felvettem a sajátomat és kirohantam a pultból. Már majdnem az ajtóhoz értem, mikor egy kollégám állított meg.
- Jin! Hová mész?
- Muszáj elmennem, nagyon fontos! Kérlek, állj be helyettem!
- De, Jin!
- June, kérlek!-néztem rá kerekded arcára kétségbeesetten. Végül bólintott, én pedig kirohantam az ajtón. Az esőt, mintha csak dézsából öntötték volna, még kapucnim sem volt, hogy feltegyem, de ez volt a legutolsó dolog, ami most érdekelt.

 Nem volt messze az East River, így gyalog indultam el. Néhány lépés után Monster kezét éreztem meg a vállamon. Megtorpantam.
- Mégis hova mész?
- Blair bajban van. Ha nem sietek, bántani fogják.
- Mégis ki?
- Egy Aidan nevű srác.-magyaráztam, de közben ismét elindultam. Monster szorosan gyalogolt mögöttem.- Ha megtudja, hogy elvettem Blair erejét megöli. Vagy engem.-tettem hozzá aztán.
- Hogyhogy elvetted az erejét?
- A fényőr lányoknak szüzességi fogadalmat kell tenniük. Aki megfogadja, abból vezető válhat, feltéve ha megvan az ereje.
- Tehát úgy érted, hogy te és Blair...-rápillantok, és bólintok.- Jól van, nem kell többet mondanod.
- Reméltem, hogy nem kell.-motyogtam.
 Néhány perccel később már az elrejtett zugban vagyunk, ahol Peter-t találom. Megkönnyebbülve sietek oda hozzá.
- Peter!
- Ó, Mr.Jin! Ilyen esős is napon is látom!-mosolygott.
- Kérem, nagyon fontos lenne, hogy átvigyen!
- Természetesen állok rendelkezésére.-felelte és vigyázzba állt, akár csak a katonák. Monster felé fordultam.
- Menj haza, Monster.
- Mi? Hogyisne!
- Veszélyes lehet....-meg sem várta, hogy befejezzem a  mondatomat.
- Nem érdekel! A barátom vagy, és segítek neked, kurvára nem érdekel, milyen veszélyekkel jár. Ha ez neked fontos, akkor nekem is.-mondta és kinyújtotta a kezét. Megfogtam, ő pedig magához rántott. Megveregette a hátam majd rám nézett.
- Rúgjuk szét annak a pöcsnek a seggét!